Amikor egy ilyet pillantasz meg a kertben, első pillantásra a ’97-es Anakonda c. film ugrik be, de legalábbis nem egyértelmű, hogy az illető mérges-e rád, vagy sem. Szerencsére mi sosem növünk fel a „miért korszakból” és mindenre kíváncsiak vagyunk, ami körülöttünk zajlik, így tudjuk, hogy minimális a valószínűsége annak, hogy a kertbe mérges kígyó tévedjen.
Magyarországon állítólag kétféle mérges kígyó él. Tudva azt, hogy ezek az állatok a sík vidékeket, pusztákat szeretik, ezek elsősorban nyilván érintetlen területeket foglalnak magukba, ahogy a gorillák is esőerdőkben élnek, nem társasházakban. Persze ahogy Erdélyben a medvék is néha betévednek a lakott területekre, ez minden állattal előfordul, ahol élőhelye átfedésben van az emberek lakóhelyével.
Hazánkban a sikló sokkal jellemzőbb. A Margit-szigeti halastóban és természetes tavainkban is rengeteg siklóval találkozhattunk már. A két vipera közül (akik az országban élnek), az egyiknek 250ezer, a másiknak egymillió forint a természetvédelmi értéke, ezért minimálisnak tűnik az esély arra, hogy pont mi legyünk azok a szerencsések, akikhez ezek a nálunk ritka fajok besétálnak.
A mérgeskígyó nem szereti a bort, ezért nem jár szőlőhegyen, viszont a rézsikló meglátogatott minket egy kávé erejéig. Ha ő volt a kígyó az Édenkertben, akkor nem jött be a számítása, mert ebben a Paradicsomban nincs tiltott gyümölcs és őt is szívesen láttuk. Bibi is velünk kávézott, mert különös vonzalmat érez a veszélyhelyzetekhez, jó múltkor is közreműködött a darazsak felfedezésében, most sem maradhatott ki az eseményből…