A borsót a legkönnyebb termeszteni! Tavaly előtt is sikerült (akkor rég lejárt vetőmagból!), tavaly is sikerült, idén pedig a klasszikus zöldborsó mellett cukorborsót is ültettünk, ami teszi a dolgát, csakúgy, mint a zöld társa.
De a borsónak és minden más futó, illetve „kapaszkodó” növénynek fel kell kötni a „gatyáját”, mert a földi jók nem tesznek jót őkelmének. Igazából nem muszáj, mert terem az a földön is, de ha pl. esős az idő, nem tesz jót neki a nedves föld. Meg egyébként is annyira vágyik a napra, segíteni kell neki, hogy ne árnyékolja be túlságosan önmagát.
Ez nem a legszórakoztatóbb tevékenység, de egyszer ezt is meg kell csinálni. Ugyanez a helyzet a fürtös uborkánál is, valamint a paradicsomot és a gyengébb, vagy megdőlt növényeket is karóhoz szoktuk kötni, ügyelve rá, hogy ne sértsük meg a növény szárát. Nem egyszer láttunk olyan fát, aminek a törzsébe belenőtt a madzag, amivel egykor kikötötték.
Reméljük, idén nem fogjuk magára zabálni a zsenge zöldborsót, mint tavaly és hamarosan borsófőzelékkel, vagy egyéb finom borsós ebéddel jelentkezhetünk! =)