A kert. Annyi fogalmunk volt róla, mint Makó Jeruzsálemtől. Először minden könnyűnek tűnik: csak füvet kell nyírni, össze kell szedni a lepotyogott gyümölcsöt és locsolni kell kerítésen belül mindent. Az utolsó pont máris hibádzik, mert vízkészletünk korlátozott. A gyümölcs szüretelése létráról történik, a fűnyíráshoz pedig működő gépre van szükség.
Aztán jön az „így kell” szakasz, amikor a kerti teendők mindegyikét úgy próbálod elvégezni ahogy a nagyok mondják. Iszod a szavait a mestereknek és mindent elfogadsz, amit tanácsolnak, csakhogy két egyforma vélemény nem igen akad. Ezzel szembesülve jutsz a harmadik szakaszba, amikor már tudod, amit tudsz és saját tapasztalatod is van, amit nem írhat felül egy-egy olyan ember szava, aki mindenkivel vitába száll.
Itt tartunk most. Ennek eredménye ez a kis „Édenkert” ahol azokat a fákat kéne permetezni, amiket már ki is kellett volna vágnunk, a zöld gyepet megállás nélkül locsolnunk kéne, hogy zöld legyen, a süniknek otthont adó avart „környezetbarát módon” el kéne égetnünk a fáról lemetszett gyújtósnak valóval együtt és még sorolhatnánk. Az kimaradt, hogy autó nélkül itt nem lehet meglenni.
Szerintünk viszont szép és köszönjük szépen, jól vagyunk! =)