Alighogy a szomszédban megépült a terasztető, a gyönyörű tujából álló sövényt megkörnyékezték a verebek. Néhány napig figyeltük, ahogyan a madárkák berepülnek a tető alá, majd a szomszéd is megerősítette, hogy bizony madárfészek épült a tető alá, ahol ínyenc falatokra vágyó kis csőröcskék követelik a jussukat.
Sokféle madár repül errefelé, ilyen többek között a barázda billegető, a fekete rigó, a seregély, és még sokan mások. A galamb nagyon ritka, ha látunk is egyet-egyet, ők általában turbékoló gerlepárok, akik gyönyörűek, egyáltalán nem olyan nyúzottak, és koszosak, mint a városi galamb. A veréb ugyanakkor gyakori vendég errefelé, de inkább a fákat látogatják az élelem miatt, nem a ház körüli morzsákra éheznek.
Ami a madarakat illeti, ma elég nagy forgalom volt a ház körül, már eleve nagy rikácsolásra keltünk, amely hangot a seregélyek látogatásának köszönhettünk. A cseresznyefát célozták meg, mi pedig őket a fényképezőgéppel. A cseresznyefa pirosló termését és a rajta állomásozó bátrabb seregélyeket fotóztam épp, amikor furcsa „huppanó” hangot hallottunk.
Egy aprócska veréb pottyant le a fáról, és feküdt az oldalán megrémülve. A városban az ilyen balesetek általában végzetesek, szerencsére itt megúszta a madárka.
Segíteni szerettünk volna neki, ezért óvatosan a tenyerünkbe vettük, nehogy megtalálja őt a sok kóbor macska egyike. A kismadár ahogyan a tenyerünkbe került, azonnal jelezte, hogy éhes; óriásira tátotta a csőrét. Ekkor ébredtünk rá, hogy egy madárfiókával van dolgunk.
Mivel nagyon meleg volt, ezért a kis madárkának először vizet adtunk, de mire kitaláltuk volna, hogy mit adjunk neki enni, szerencsére visszarepült a biztonságot jelentő, sűrű tuja sövénybe.
Nagyon szép kis esemény volt ez, csodálatos érzés egy ilyen törékeny kis állatot a tenyerünkben tartani! Ami pedig még csodálatosabb, hogy nem esett baja, magától elrepült, vissza a mamájához. Még találkozunk, hiszen itt lakik, a szomszédban! 🙂