Piroslik a cseresznye, már lopkodjuk a fáról és közben arról áradozunk, hogy milyen finom. De ma nem csak mi lopkodtuk a cseresznyét! Megjelentek a seregélyek a magasban, és „lecsaptak”.
Már nem először hallottuk ezt a számunkra legendásnak tűnő sztorit a seregélyekről, hogy csapatba érkeznek, és leeszik a fáról a cseresznyét, de mi nem akartuk ezt elhinni. Azt hittük, hogy mindenki túloz, és ha jön is az az egy-két kósza madárka, milyen jó lesz fényképezni őket, hiszen mi ilyen madarat még nem láttunk. (Pesten nem igazán jellemző…)
Valamelyik nap már láttuk őket a szomszéd kertben, lapos kúszásban „szaladtak” a szőlőben egy irányba, aztán hirtelen egyszerre felszálltak. Úgy néznek ki, mint a rigó, ezért még annak ellenére sem voltunk biztosak benne, hogy ez a seregély, hogy csapatban érkeztek.
Akkor bizonyosodtunk meg róla, hogy kik azok a seregélyek, amikor óriási „rikácsolás” közepette a cseresznyefára repültek, és megdézsmálták a pirosló termést.
Ez történt ma. Megismerkedtünk a seregéllyel. Egy ideig még biztosan gyermeki örömmel fogadunk minden számunkra új madarat és egyéb kisállatot. Sok a vadnyúl és az őz is a környéken, de még a vakondnak, vagy épp a cickánynak is nagyon tudunk örülni. Jó érzés ilyen értelemben is közelebb kerülni a természethez!