Sajnos úgy néz ki, a 2015-ös vihart nem tudjuk kitörölni a fejünkből. Abban az évben, az első vidéki évünkben elég sok vihar volt. Nagy szelek voltak és jégesők, azt hittük, hogy ezen a vidéken ilyen egy vihar. A faháznak olyan hangja van a viharban, mint amikor a nyílt tengeren hánykolódik, recseg-ropog a hajó.
Aztán az évek múlásával sokkal kegyesebb volt hozzánk az időjárás. Bár amióta itt vagyunk minden országos rekord megdőlt kezdve a hőségtől a mínuszokig, olyan nagy vihar azóta sem volt. Mégis minden alkalommal, amikor a zelőrejelzés azt mutatja, hogy vihar lesz, eszünkbe jut a 2015-ös „Óz a csodák csodája”.
Persze azóta országos lefedettségű jégkármentesítéső rendszer lett beüzemelve, hogy a jégeső ne tegye tönkre az élelmiszerünk alapjait jelentő zöldségeket és gyümölcsöket. Csakhogy ettől még nem szűnnek meg a viharok. Ha a pincébe rend lett volna, a mi mesénk is tovább tartott volna… =D