A legapróbbnak tűnő dolgok tesznek minket azzá akik vagyunk, mi gyakran mégsem tulajdonítunk különösebb jelentőséget nekik. Ez azért van, mert sokan elvesztették a bizalmukat mindenben és mindenkiben…
A Mikulás egy olyan biztos pont a gyerekek életében, amibe kortól és nemtől, valamint anyagi körülményektől függetlenül is minden kisgyerek kapaszkodhat. A gyerekek lelki világa nagyon törékeny, ezért szükségük van valakire, akire támaszkodhatnak. A szülők dolgoznak, ezért a gyermek többnyire egyedül marad, a télapó pedig csak egy évben egyszer látogatja meg őket.
Pedig a gyerekek az év 365 napján számítanak a szüleikre, ami lehetetlen egy olyan fogyasztó társadalomban, amiben élünk. Ha már így van, hadd teljesüljön a kicsiknek az öröme, hadd érje őket valami varázslatos dolog, ami egy kicsit feltölti őket egy kis időre!
Mi felnőttként ugyanezt a feltöltődést éreztük valahányszor, amikor csak elutaztunk valahová. Egyetlen hét a megszokott környezettől eltérő környezetben már elegendő ahhoz, hogy az ember egy egész évre való feltöltődést szerezzen magának. Nem az utazás értéke és nem a tengerpart számít, hanem az, hogy kiszakadj a hétköznapokból.
A Mikulás is ezt teszi. A télapóról és manóiról szóló legendák a gyerekeket olyan utazásban részesítik, amely a fantáziájukon alapul és amely életre szóló élményeket jelent számukra. Sokunk életében voltak olyan megmagyarázhatatlan események, amelyek egykor az év végi ünnepek alatt történtek és még felnőttként sem tudjuk, hogyan történtek.
Egy ilyen szép emlék mindenki számára építő jellegű élmény, ezért kötelességünk átadni az efféle hagyományokat a tőlünk fiatalabbaknak is!
A körítés egyébként teljesen mindegy, a hangsúly azon van, amire felnőttkorunkban ráébredünk az által, amit gyermekkorunkban megtanultunk.