A vetőmag kérdés a legkisebb, de valójában az egyik legnagyobb probléma a jövőre nézve. Annak ellenére, hogy a vízcsapból is a klímaváltozást, a globális felmelegedést halljuk, képesek vagyunk még mindig vizet pazarolni, szennyezni a földjeinket és tönkretenni az élelmiszerünket.
Azért, hogy a növények gyorsabban nőjenek és bő termést hozzanak, manipuláljuk őket: pazaroljuk a vizet, permetezzük a teljes élővilágot, de még az időjárást is megpróbáljuk mi magunk irányítani, hogy a fogyasztó társadalomban „mindenki jól járjon.” Belekontárkodunk a természetes körforgásba, amitől itt-ott felborul a rend, ami soha véget nem érp láncreakciót indít be…
Ahol hiány van, a hiányt pótolni kell. Ahol többlet van, ott szelektálni. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy mik ezek! Amikor egy magunk alkotta lyukat befoltozunk, azt hisszük, hogy valami nagyot alkottunk. Amikor rájövünk, hogy nem jó ez így, további szabályokat hozunk saját magunk ellen…
Kikísérletezzük a mag nélküli zöldséget és gyümölcsöt azért, hogy szabályozzuk, ki termelhet és ki nem. Közben a szemét nő, az évszakok elkorcsulnak, a föld kiszárad és végül senkinek nem terem babér. Miért tesszük ezt a bolygónkkal? Miért tesszük ezt az emberiséggel? …és miért tesszük ezt saját magunkkal?!