Beszélgetés és párizsis zsömle a pataknál

Az ún. bevásárlást több kilométeres kerékpározás keretében szoktuk megtenni, ezért visszafelé engedünk a kísértésnek, ami a kerékpáros pihenőhelyeket illeti. Ezt a pihenőhelyet azért szeretjük nagyon, mert közvetlenül a patak partján van és mert meleg időben sötétkék színű szitakötők lepik el a patak partját.

Határozottan szeretünk a szabadban enni, ezért ha tehetjük, valami apróságot mindig veszünk, hogy út közben „éhen ne haljunk”. Ilyenek többek között a párizsis zsömle, a banán, a túró rudi és a csoki. A pihenő után folytatjuk a hátralévő kilométereket, ami innentől nagyjából már végig emelkedő.

Itt szoktunk látni mókust és a kék szitakötőket is, amiket nagyon nehéz megörökíteni, mert egyfolytában mozgásban vannak. Ezen a délután nem láttunk mókust, de nagyon örültünk, hogy végre enyhébb volt az idő. Itt előfordul, hogy időzünk, miért is kéne sietni? Nyáron a szúnyogok korán indulásra késztetnek, most még kihasználtuk, hogy nincsenek olyan sokan…

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .