Birka. Nem kérdez, nem gondolkodik, csak megy a többiek, ill. a fő kolompos után – gondoljuk mi emberek. Csakhogy ezek a birkák fogságban vannak, ez alapból korlátozza őket abban, amit csinálni szeretnének. Soha nem tudhatjuk, hogy a mai korban egy birka nem-e épp fesztiválra menne, ha nem lenne karámba zárva.
De viccet félretéve a birka cseppet sem olyan hülye, mint ahogy mi megbélyegeztük őket. A nyájak a nagy melegekben a legelőn árnyékot tartanak egymásnak. A kicsik a legelőn születnek, ők nem jöhetnek legelni a többiekkel. Amíg születésük után a nyájjal vannak, a többiek közre zárják őket. Szép látni egyébként is az összetartást a nyájban.
A birka Magyarországon egykor nagyon fontos háziállat volt. Abban az időben még a hasznosítás volt a létezésünk alapja kizsigerelés helyett. A birkatartás élelmet, ruhát jelentett a vándorló magyaroknak, fényévekre voltunk még az iparosodástól. Tavaly volt szerencsénk egy olyan görög faluban járni, ahol a hegyvidéki település a birkatartás végett máig független tudott maradni.
Valójában ezt jelenti a birka. Függetlenséget és szabadságot. Pont ahogy ez az eltévedt juh is illusztrálja. Nem stresszel, nem fél attól, hogy nem jön érte a gazda, hiszen falatozgat a természet adta mezőn, ahol eredetileg semmi szüksége az emberre. Nekünk sokkal nagyobb szükségünk van rá, mint fordítva, a mai ember számára ő ennek ellenére is csak egy „birka”.