Sosem hittük volna, hogy a pesti rakpartot ennyire fogjuk szeretni! Mindig is szerettük, de így, hogy csak alkalmanként láthatjuk, tovább szépül a szemünkben, akár az idő múlásával az emlékek. A pesti Dunaparton szinte közvetlenül azután építették ki a sétányt, mikor vidékivé váltunk. Pedig sétány nélkül is hányszor végigsétáltunk a Vigadó térig! Jó lett volna, ha korábban is ilyen hosszan végig lehet sétálni…
Ezúttal a Petőfi-hídtól a Lánchídig sétáltunk oda-vissza, miközben ránksötétedett. A Vígadó tér, a Vörösmarty tér igazán szép helyek, ha Budapestről van szó, az pedig csak hab a tortán, hogy a Budai Várnegyed éppen szemben látható. Persze mindannyian tudjuk, hogy a legfőbb látnivalók a Dunán a rajta átívelő hidak. Az oroszlános Lánchíd, a Gellért-hegyben végződő Erzsébet-híd, a zöld színű Szabadság-híd és a többi, de mi általában e-három híd mellett szoktunk végigsétálni, a Petőfi-hídtól.
Régen a Petőfi-híd volt hozzánk a legközelebb, így azon jártunk a legtöbbet, de az Erzsébet-hidat is gyakran látogattuk meg, mert a pesti oldala a Ferenciek tere. Itt nagyon sok gofrit ettünk a régi Jégbüfében, ill. a Szabadság-híd pesti oldalán, a Nagycsarnokba is sokat jártunk friss zöldségért és gyümölcsért.