Ami a tüzelőanyag mennyiségét illeti, már tavaly se volt gond a számításainkkal, idén pedig teljesen jól kijöttünk, de ez a hülye áprilisi hideg mostmár igazán elmehetne melegebb éghajlatra! Míg a hideg idő szedelőzködik és veszi a kabátját, addig mi búcsúzóul felaprítjuk a tűzifa kalodáit tűzrevalónak…
A kert miniatűr makettje a világnak. Megmutatja az élet körforgását, megérteti veled, hogy miért jobb adni, mint kapni – ahogy a mondás is tartja – és ezáltal megtanulsz értékelni. Amikor elültetsz egy magot, megtanulsz teremteni, megbecsülni, biztonságot teremteni és önállóbbnak lenni. Felhasználsz mindent, ami felhasználható és újrahasznosítható, ezzel mellőzni kezded a pazarlást. A szükség minimalizálása és a felesleges dolgok nélkülözése olyan felszabadító érzés, amit csak az tud, aki már megélt ilyet.
A kerti munkák közét tartozik a vetés, a szüretelés, az öntözés, és több tucatnyi feladat, ami kimozdítja az embert nem csak a székből, de a négy fal közül is. Az egyik ilyen kerti munka a fahasogatás, ám amikor már nincs mit hasogatni, jól jön a tűzifa kalodája, amiből először egy „járókát” készítünk a tavalyi komposzt helyére, a többit pedig feldaraboljuk.
A fizikai munka egyáltalán nem nyűg, ha magadért teszed. Mi ketten vagyunk, ezért mi magunkért tesszük. Nincs férfi munka, meg női munka, csak elvégzendő munka, amit meg kell csinálni. Ezek közös feladatok a közös céljainkért. Minden csak hozzáállás kérdése. Amit meg tudunk magunk is csinálni, nem várjuk el, hogy a másik csinálja meg helyettünk, mindig kivesszük a részünket a munkából. Friss levegőn lenni egészséges. Mozogni egészséges. Egymás keze alá dolgozni jó dolog. Kölcsönösen szeretni a másikat felbecsülhetetlen!