Kilenc év tapasztalattal az ember hajlamos azt hinni, hogy már mindent tud, de mi igyekszünk nyitott szemmel járni. Ismét egy nagyon érdekes és tanulságos dolog történt velünk, de ez a tapasztalat csak a fűtésszezon végén lesz teljes.
Tudjuk hogy furcsán hangzik, de amikor a kéményben süvít a szél, a kályha tűzterében pislákol a tűz és felkapja a szél a parazsat…
Amikor az ember hat év után szerzett némi tapasztalatot a fatüzelés kapcsán, beüt a pandémia és minden megváltozik. Igen, még a fatüzelés kapcsán is…
Ami a tüzelőanyag mennyiségét illeti, már tavaly se volt gond a számításainkkal, idén pedig teljesen jól kijöttünk, de ez a hülye áprilisi hideg mostmár igazán elmehetne melegebb éghajlatra! Míg a hideg idő szedelőzködik és veszi a kabátját, addig mi búcsúzóul felaprítjuk a tűzifa kalodáit tűzrevalónak…
Az utolsókat rúgja a tél, az utolsó darab tűzifákat használja el ilyenkor az ember. Mivel minden évben más az időjárás, előfordulhat, hogy elszámoljuk a fűtésszezonra szükséges tüzelőanyag mennyiségét. Ilyenkor jól jön a brikett, ami sosem lehet friss vágású, nem úgy, mint a tűzifa…
Hosszú út vezetett odáig, hogy az emberiség ráébredjen, mi az amit „hulladéknak” nevez. A fát használhatjuk fűtésre, a zöld hulladék a kertészetben jelent értéket, a megunt tárgyak pedig újrahasznosíthatók.
A hírek szerint egyre többen költöznek városból vidékre. Anyagi lehetőségeikhez mérten ráadásul többen a zártkerti ingatlanba költöznek, ahol sajnos számos problémával kell szembenézni. Egy áramszünet külterületen pl. sokkal kellemetlenebb, mint belterületen.
