Almás pitét sütöttünk, de nem bírtuk kivárni, hogy kihűljön, enni akartunk má’ belőle. Fogtuk a kabátunkat és kimentünk a kertbe megsétáltatni a pitét. Najó, igazából kabát nélkül történt, mert végre itt a tavasz és végre nem kell már kabát a sütisétáltatáshoz. =)
Szóval a tavalyról megmaradt saját almából készült a #pite, most új recept szerint. Az eredeti recept szerinti vaníliás cukrot és citromot kihagytuk, mert ezek nem voltak itthon és 180 fokon sütöttünk, de minden mást úgy csináltunk, ahogy a recept írta. A végeredmény nagyon jó lett, de túl forróra sikerült. Így történt, hogy felkaptuk sütőformástúl és kimentünk vele sétálni. =D
A kertben aztán büszkén gőzölgött a forró pite, hisz jól tudta, hogy a tenyerünkön hordozzuk őt. Minden macska a lába előtt hevert. Szemtelenül hagyta, hogy végigbukdácsoljunk vele a sötétben a királyi trónt jelentő asztal felé. Végül sorsát felismerve a pite saját maga lehelte ki a lelkét, mielőtt őnemessége a vágóhídon végezné.
Ami ezután történt, annak a fele se tréfa! A fantáziádra bízzuk, hogy mi volt az! =)