Élni akarás egy gyümölcsfa szemszögéből

A természetnek nincs ránk szüksége! Nekünk viszont szükségünk van a természetre, ezért tiszteletben tartjuk az erejét. Képzelj el egy fát a sivatag közepén! Ugye milyen vonzó? A tűző napról előbb-utóbb mindenki az árnyékába vágyik, ha pedig több fa is van egy kupacban, az annak a reményét jelenti, hogy víz van a közelben.

Most képzeld el, hogy ez a sivatag – ameddig a szem ellát – egykor egy dús növényzetű erdő volt, amit réges régen elpusztítottunk ilyen-olyan kereskedelmi indokkal. Legalábbis a neten számos hasonló információ olvasható, ha nem is épp sivataggal példálozva. Sajnos az állattartás is ide sorolandó, hiszen az állatoknak egyre több és nagyobb legelő kell. De ezek közüzemi, nagybani dolgok, nem közvetlenül érintenek minket…

Milyen más lenne az a helyszín, ha nem csak egyetlen fát képzeltél volna oda, hanem az egész esőerdő a helyén lehetne, mint egykor. A fák rengeteg élőlénynek adnának búvóhelyet, ill. otthont, a növények termései pedig élelmet. Színesebbnél színesebb madárkák dalolnának az erdőben és hamarosan a bolygó legszebb teremtményei jelennének meg a képzelt erdőben.

Amiket fent olvastál, minden valóra válhat, ha megtiszteled a természetet azzal, hogy csupán engeded, hogy legyen! Nekünk ez a fa is ugyanolyan oázis, mint a sivatagba képzelt fa. Nincs szívünk kivágni, hiszen a maga módján ő is árnyékot ad és teszi a dolgát. Vehetnénk a helyére egy vadonatúj, kifogástalan gyümölcsfát, de miért tennénk, ha ő még élni akar?!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .