Az erdő mindig tartogat valami meglepetést a zember számára, az sem véletlen, hogy sok mesét is megihletett. Jancsi és Juliska erdőben találtak rá a mézeskalácsházra, Piroskát is erdőn keresztül követte a farkas, de a Hupikék Törpikék is mindig erőbe mentek áfonyát szedni, ahogy a Gumimacik is itt szerezték be a gumibogyószörp hozzávalóit.
A 80-as, 90-es években hóvirágot, gyöngyvirágot lehetett szedni az erdőben, mert rengeteg volt belőle. Később ezt betiltották. Gyerekkorunkban gombát szedtünk az erdőkben, amit szüret után szigorúan ellenőrzésre kellett vinni figyasztás előtt. Adri erdei sátortáborban is volt, Kamaraerdőben pedig csiperke gombát szedett. Erdélyben rókagomba volt a sláger és megannyi málna, ha Thomas gyorsabb volt a medvéknél.
Pesti életünk során gyakran jártunk a budai hegyekben, többek között a János-hegyen, ami Budapest legmagasabb pontja. Jártunk továbbá a Széchenyi-hegyen, Makkosmárián, stb. de a Rupp-hegy és az Ördögorom volt a kedvencünk. A Rupp-hegyen volt egy kilátó, ahonnan rá lehetett látni Gazdagrétre. Gazdagrét volt az első közös otthonunk helyszíne, amihez nagyon sok szép emlék fűződik.
A Budai-hegység sok más esemény helyszíne is volt, anno többször ültünk a gyermekvasúton, utaztunk a fogaskerekűn és többször is voltunk arrafelé beagle találkozón. Nem egyszer fordult elő, hogy részt vettünk ezeknek a találkozóknak a szervezésében, de voltunk itt teljesen más társasággal is, a metálos cimboráinkkal több alkalommal kirándultunk a hegyekben, bográcsoztunk Budakeszin és még sorolhatnánk.
Amikor Gazdagrét felett kirándultunk az erdőkben, a vidéki házak közé leérve mindig arról ábrándoztunk, milyen jó lenne ilyen helyen élni. Most mi is vidéken élünk, erdő is van a közelben, ezért élünk az erdő adta lehetőségekkel. Amikor csak lehet sétálunk egyet, olyankor az erdőn keresztül vezet az út. Ezt mindenki másnak is ajánljuk, mert az erdő megoldás minden problémára! =)