Több mint egy hete, hogy koncerten voltunk de még mindig a hatása alatt vagyunk. A Dinamit dalból indultunk ki: „Hogyha véred izzik, énekelj velem!” Akarjuk még azt az érzést újra és újra, amit általában a kedvenceink koncertjei jelentenek nekünk. Külön öröm volt számunkra, hogy találkozhattunk egy régi barátunkkal, aki egyike volt annak a baráti társaságnak, akivel anno külföldi fesztiválokra jártunk.
Az utóbbi hetekben, vagy talán hónapokban egyre gyakrabban halljuk, hogy „nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út”. Ezzel teljes mértékben egyetértünk! Különben már lenne egy óriási nagy kádunk, vagy szigetelve lenne a pince, de ezt a sort megállás nélkül sorolhatnánk. Ezen vagyunk, de addig, amíg ez várat magára, sopánkodás helyett megpróbáljuk a dühöngést a kisfilmben látható formában átkonvertálni valami sokkal jobb formátumba, hogy az kompatibilis lehessen a világgal.
Az utolsó téli hónapban járunk. Ilyenkor a legdepisebb az emberiség. Már csak néhányat kell aludni és jön a március, amikor a természet végre fellélegzik és a madarak csicseregni kezdenek. Ma még a rosszkedv megbocsájtható, de holnaptól új nap virrad, amikor nem kell többé senkinek megfelelned, csak szimplán jól érezni magad az életben, mintha ez a nap lenne az utolsó az életedben!
Mindenkinek vannak problémái! Ha nem tudod csak néhány perc erejéig zsebre vágni a negatív gondolataidat, akkor azok legyőztek téged! Inkább érezd jól magad a magad módján és ne érdekeljen, hogy más mit szól hozzá! =)