Fehér paprika újratöltve (2018. november 8.)

A paprika palántázás először macerásnak tűnik, de viszonylag hamar beletanultunk, miután beláttuk, hogy a fiatal magoncoknak fény kell. Azok a kudarcok, amiket az ember megél a próbálkozásaival, azért történnek, mert lehet bármilyen profi egy leírás, ha nem ismeri a körülményeidet, a földet, amibe a növényt ülteted és még sorolhatnánk.

Mindenki addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér és azzal próbálkozik, amije van. Ebből ered az a mondás is, hogy ahány ház, annyi szokás. Mi szívünk szerint a paprikát, -mint egy nagykorú gyermekünket- rábíznánk a “nagybetűs életre”, avagy az esőzésekre, hiszen a természet tudja, mi a dolga, ő pedig már van annyira önálló, hogy megálljon a saját lábán. =)

A bő termés kizárólag az emberiség kizsákmányoló életmódjának szüleménye, hiszen nekünk embereknek mindig több és több kell, nem elég az, amit a természet ajándékként nyújt nekünk. Szeretnénk mi is sok paprikát és tisztában vagyunk vele, hogy a bő terméshez víz kell, de látva az érem másik oldalát, valószínűleg mi akkor sem öntöznénk túl a növényeinket, ha lenne kifogyhatatlan kút a kertben.

A fenntarthatóság sokkal fontosabb dolog az életben, minthogy mindig versengj a szomszéddal, kinek van szebb és nagyobb paprikája. A miénk nem tökéletes formájú és vannak még csiszolnivalóink, de sosem fogjuk a vizet túlöntözésre pazarolni, ahogy teszik azt nagyon sokan!

Régen az eső is elegendő volt a növényeknek ahhoz, hogy termést hozzanak és az ember megelégedett azzal a mennyiséggel, ami termett. Mára elértük, hogy a termés nagy és sok legyen, de íztelen. Inkább a kevés, de minőségi, mint a makulátlan formájú, de ehetetlen!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest