Te is szoktad úgy érezni, hogy egyedül vagy a világban? Neked is vannak olyan pillanataid, amikor úgy érzed, hogy a világ borzasztó és minden olyan értelmetlen? Mi is! De tudunk rajta változtatni! Azt kérdezed, hogyan?!
A megoldás iszonyúan nehéznek és bonyolultnak tűnik, miközben mindvégig itt van velünk. Állítsd feje tetejére a világot és kezd el lázadni! Egyszerűen csak “Légy jó mindhalálig!”
Vicces, mert egyikünk sem volt jó tanuló. Mindkettőnk szülei és nagyszülei a háború által lerombolt várost építették, azaz dolgoztak, tehát nem voltak otthon a családjukkal. Felnőttként visszatekintve azt látjuk, hogy ez nagyon sok ember és nagyon sok család életét nehezítette meg, vagyis a háború hatását még a mi korosztályunk is érzi. (Természetesen minden korosztálynak megvannak a maga nehézségei, de mi is, mint mindenki a saját korosztályunk problémáját érezzük át a legjobban.)
A látszólag tök jó, de valójában lelkileg nehéz és magányos gyermekkor sokunkat valamilyen menedék felé sodort. Van, aki az alkoholhoz nyúlt, mások nyugtatót szednek, vagy valamilyen vallást gyakorolnak. Ezek a tudatmódosító szerek sok egyéb mellett a saját magadban való bizalmadat nyomják el a leginkább. Mi józanul szerettünk volna önmagunk lenni. Végül a zenében találtunk menedéket és általa találtuk meg nem csak egymást, de a kiutat is a problémákból. Akkor még walkman-t hallgattunk és ha tehettük, együtt menekültünk le a térképről. Ma már tudjuk, hogy országhatáron innen és túl is meg lehet találni azt, amit akkor kerestünk. A nyugalmat és a békét nem az egyik-másik vallás, vagy kultúra fogja megadni nekünk, és főleg nem a pénz, hanem annak elfogadása, hogy
minden ember más, mégis egy csapatban kell játszanunk!
Ehhez a felismeréshez nem elég a szoba négy fala között leélni egy életet, többet kell látni a világból annál, mint amit a szokásaink diktálnak és az ismerőseink állítanak. Hinni kell magunkban és ez megtanít másokban is bízni. Nekünk ehhez a zene kellett és az utazás. Mindig is lázadók voltunk. Habár a bőrdzsekis időszakunkban a lázadást rossz oldalról közelítettük meg, ma már tudjuk, hogy lázadni nem a mindenkori rendszer, -valaki, vagy valami- ellen kell, hanem valami (számunkra kedves dolog) mellett. A videóból kiderül, hogy utoljára mi volt az, ami mellé álltunk.
S bár a mi panelben felnőtt, „TV előtt ülő” generációnk nem olvasott annyit, mint az idősebbek, talán nem is értettük igazán a könyvet. De ma már értjük, mit üzent a regényével Móricz Zsigmond. Igen is jobbá lehet tenni a világot, de ehhez neked is akarnod kell!
Az egyik legszebb szavunk az “emberi”. Maradjunk is méltóak hozzá! A videóban hallott történet további részletei itt olvashatóak. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a jó szándékát minden egyes résztvevőnek! Nagyon sokat jelent nekünk, hogy ilyen jó embereket ismerhettünk meg az interneten! Őszintén kívánjuk ugyanezt az érzést neked is! ♥