Ide már együtt költöztünk. Az itt töltött tíz év alatt veszítettük el Blacky kutyánkat és később itt került hozzánk Beigli kutya is. A kerület a tíz év alatt óriási változáson ment keresztül, hiszen szinte kivétel nélkül minden épületet felújított az önkormányzat. Felújításkor a lakók kaptak egy másik bérlakást, ez történt velünk is tíz év elteltével.
Nem szerettünk itt lakni, de az évek múlásával már szeretettel gondolunk vissza a szomszédainkra is az idő múlása megszépíti a kevésbé szép emlékeket is. Ebben a házban aztán zajlott az élet! Lakóközösségnek nem neveznénk, ami ott volt, de azért mindenki ismert mindenkit és eléldegéltünk egymás mellett a magunk módján napról napra remélve, hogy megérkezik a levél az ígért házfelújításról.
Ennyi év elteltével a felújított ház kapuján vegyes érzelmekkel léptünk be, hiszen nagyon sok emlék kötődik ehhez a házhoz, ami között van, ami kifejezetten kedves emlék és természetesen olyan is van, amire jobb nem emlékezni. De bármiről legyen is szó, szomorú érzés, amikor minden itt történt esemény egyszerűen semmivé válik…
Ugyanakkor örömteli látni azt, hogy milyen szép új házat teremtett a ferencvárosi önkormányzat, mégha a városrehab terén is többségében a negatív észrevételek terjednek szájról-szájra. Igaz, a régi lakásba nem jutottunk be, azért mi elégedettek vagyunk a felújított házzal is és azzal a lakással is, amit kaptunk helyette.