Az otthoni munkának hosszútávon van egy nagyon kellemetlen mellékhatása. Minél hosszabb ideje dolgozol hazulról, annál inkább beleesel abba a hibába, hogy a gép előtt ragadsz és megpróbálod minden percedet a munkára fordítani. De hol a megbecsülés?!
Mi is “bejárós” munkával kezdtünk, de mellette megtanultunk weboldalt készíteni. Akkoriban ez egy teljesen új dolog volt, maga az internet is új volt és a weboldal fogalma is akkor nyert értelmet úgy egyáltalán. Hobbi szinten hoztunk létre egy saját weboldalt, aztán egy másikat és így tovább. Az első komolyabb weboldalt 2003-ban készítettük el.
A hobbijával mindenki szívesen foglalkozik, mi is minden nap örömmel nyúltunk munka után hol az egyik, hol a másik weboldalhoz, amik meglepően sok látogatót vonzottak. Azzal, hogy ezeket a weboldalakat működtettük, megtanultuk magát a weboldal készítést is. Ennek sok-sok további ága van, amit szinte kivétel nélkül ismerünk és használunk.
Teltek az évek és az internetről megszerzett ismereteink munkává formálódtak. Valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek akkor lépett be az internet az életébe, amikor megszakadtak a középiskolai tanulmányai. Velünk is így történt, de már dolgoztunk, amikor a világ kivetette ránk a világhálóját.
Folyamatos tanulás, örökké tartó iskola
A korosztályunkból még nagyon sokan álltak rá erre az útra, a kétezres évek elején mindannyian autodidakta módon tanultuk meg, hogy mi az az internet, majd ki-ki más és más módon látta meg a benne rejlő lehetőségeket. A legeslegelején az internet nélkül is működő programozás, valamint a különböző szoftverek használatával létrehozható grafikai munka (Paint, Flash, stb.) kapták a legnagyobb figyelmet. A kettő ötvözete a ma kor nyelvén alkalmazásnak nevezett szoftver és a weboldal.
Idén már nagyjából húsz éve annak, hogy erre az ösvényre léptünk. Rengeteget tanultunk és lépést tartottunk a fejlődéssel, ami néha nagyon mostohán bánik a webesekkel, mert időközönként minden megújul. Az ember az örökkévalóságig tanul, de az újdonságok időről időre azzal szembesítik, hogy már megint nem elég a tudás, mert megint mindenből jön az új verzió. Párhuzamosan dolgozunk és tanulunk, de ennek a tanulásnak nincs vége. Ezt az iskolát örökké járjuk, nem lehet elvégezni.
Csak háttér
Közben dolgozunk, de mindegy, hogy alkalmazotti jogviszonyban, vagy vállalkozóként tesszük a dolgunkat, az internetes munkának örök átka, hogy soha nem kapsz kellő megbecsülést. Évtizedek óta kiszolgálod az embereket, ezért ma már amit csinálsz, az a legtermészetesebb dolog a világon. Az lenne, ha elismernék a munkádat és a tapasztalataidat. De a köztudatban a webes munka könnyű. A blogger, a YouTuber és úgy általában a távmunkások többek szerint nem végeznek elég fontos munkát.
Ide sorolhatnánk a színészeket is, akiknek sokak szerint az egész életük csillogás, vagy épp a rockzenészeket, akikről az az elképzelésünk, hogy egy életen át buliznak. Aztán ott vannak a buszsofőrök, akik teljesen természetes, hogy időben érkezne a megállókba. Ha nem, akkor leharapjuk a fejüket, de ha igen, az olyannyira természetes, hogy még nem is köszönünk nekik a felszálláskor. De megemlíthetnénk a pénztárosokat, az ügyfélszolgálatosokat, a szemétszállítókat, a futárokat, így vagy úgy, mi mindannyian csupán hátterei vagyunk a világnak, akik megbecsülésre vágynak.
Vannak olyan zenekarok, akik életeket formálnak, (velünk is ez történt) és bármily meglepő, de amikor a 80 feletti nagymamámat elgázolták, bizony jó volt az egyik YouTuber népes táborában vigasztalódni. Egy ilyen tragédia bárkivel bármikor előfordulhat, de amikor egy zenésszel, egy színésszel, vagy egy YouTuberrel történik, nekik akkor is mosolyogva kell eljátszani a hősszerelmest, vagy épp szelfizni a rajongókkal. Életük nyitott könyv, épp ezért ironikusan ők is csupán hátterek, mert a munka, amit belefektetnek abba, amit csinálnak, senki számára nem látható.
A mi weboldalaink nem blogok és YouTubernek sem valljuk magunkat, mégis tisztában vagyunk vele, hogy a “háttér” milyen kemény munkát végez, akár online a weben, akár offline. Mindannyian elveszítettük a megbecsülésünket, ezért kérjük a becsületes megtalálót, hogy hozza vissza nekünk és mostantól fogva legyen mindenki újra megbecsült ember és elismert munkaerő!