A régi korokban teljesen mást jelentett az „otthon” kifejezés. Az ősemberek beérték egy barlanggal és a tűzzel, később fából/kőből kezdtünk építkezni és a cél az volt, hogy ne ázzunk, ne fázzunk. Az emberiség egykor vándor életmódot folytatott, nem volt szüksége arra, hogy az akkori értékeit dobozba zárja, azaz letelepedjen valahol, négy fal közé.
Ma már magától értetődő, hogy mindenkinek otthona van, ahová a hangyák mintájára hordjuk az élelmet, a bútorokat, a ruháinkat, stb., csak minél kevesebbet kelljen kimozdulnunk. De sajnos hiába a sok szép ruha és az egyre többet nyújtó elektronika, mindennap ugyanaz a fásultság, elégedetlenség és az örök kérdés: miért csinálom?! Az egész egy ördögi kör.
Mégis, ha valami kimozdít ebből az unalmas megszokásból, azt szörnyen borzasztó tragédiaként fogjuk fel, holott a világ, amiről álmodunk, azon a burkon kívül található, amiben a szürke hétköznapjainkat éljük. A miértre a kérdés „odaát” van. Sok olyan van közte, ami megfizethetetlen, de vannak alternatívák és megszámlálhatatlan olyan lehetőség, ami kiránt a szürkeségből!
A legapróbb dolgok is változást hoznak az ember életébe, a változás pedig minden esetben jó, hiszen kiszakít a monotonításból! A változásról pedig neked kell döntened! Sose várj a döntéssel, mert a „megfelelő pillanat” nem létezik! A megfelelő pillanat most van, hiszen nem tudhatod, holnap lesz-e még lehetőséged arra, amire ma!
Mi is szép körülményekről álmodozunk, de változatos környezetben, ahogy egykor őseink éltek. A túlságosan kicsi „territórium” szűk látókörűvé tesz és zárkózottá. Nekünk viszont a zegész világot meg kell ismernünk, legalábbis ami belefér! =)