Állítólag a madárfészket nem szabad piszkálni, mert akkor a mama elhagyja azt. Mi ennek megfelelően egyszer sem nyúltunk hozzá, csak kukkoltuk őket a kis tuja ágak között. Ahogy az sem volt egyértelmű, hogy két vagy három tojás van a fészekben, a fiókákat sem tudtuk megszámolni rendesen, mert a két csőr és a két szempár volt a biztos, de mintha lenne egy harmadik madárka is, aki mindig háttal van?!
Egyik reggel a szokásos „madárlesre” indultunk, amikor a fészket üresen találtuk. Mi azt hittük, ezek a madárfiókák minden gyorskaja érkezésekor nagy lármát csapnak, mint a kis fecskék. Lárma nem volt és mi már napok óta gyanakodtunk, hogy lassan kéne tanulniuk repülni. Úgy tűnik, hogy a felvetés nem volt alaptalan.
Amilyen pillanatok alatt fészket rakott itt ez a madárka, olyan gyorsan lettek tojások. Mindössze pár nap volt, épp húsvét tájékán. A költési idő már sokkal hosszabb volt, kb. 2 hét volt, amíg a mama kotlott. A kotlás alatt szinte alig hagyta el a fészket, többnyire du. vagy estefelé láttuk, hogy üres a kis madár „kosárka”, ilyenkor a macskákat igyekeztünk távoltartani ettől a területtől.
Egyik reggel „lélegzett” valami a fészekben, de nem láttunk sajnos semmit, mert még ekkor sem piszkáltuk, nehogy elmozduljon a fészek, vagy kiessen belőle valami (vagy valaki). Szóval több napon keresztül csak azt lehetett látni, hogy valami lélegzik. Egyik nap a mama kihozott egy tojáshéj darabot a fészekből és egy szőlőkaró tetején hagyta.
Az ezutáni napokon felgyorsultak az események: először csal a csőröcskék voltak kivehetőek, azután kinyíltak a kis szemek, és itt tartunk most. Mintha a pozíciójuk még más volt, de más előjelét nem láttuk a kirepülésnek. Hát, megtörtént: kirepültek. Napokkal később a szőlőben és a ház körül láttuk őket jönni-menni, valószínűleg a kreszt tanulhatták.
Vigyázzatok magatokra madárkák! =)