Szeretjük a tengert. Akkor miért ne szeretnénk a tengerit? Elmentünk hát a kukoricásba megkeresni Superman szupererejét, de se űrlényt, se őzet nem találtunk. Maradt a rengeteg kukorica, amit szupererő híján így nem tudunk kipattogtatni, ahogy terveztük, pedig alighanem az egyik leglátványosabb elképzelés volt…
Még egy vacak varázsszőnyeg sem akadt a közelben, aki eztán hazavitt volna, hogy otthon duzzogva kipattogtathassuk a saját maradék kukoricánkat…
Bambit a föld nyelte el – mármint a kukoricás- , az pedig kamu, hogy Superman női sikolyra érkezik, mint a filmekben, így ő sem pattogtatta ki a tengernyi tengerit. Közben lement a nap, így kénytelenek voltunk egyszerű halandóként hazamenni a közeli kukoricaföldek és mikrohullámú internetünk románcában bízva…