Beigli kutyánk járt már a telken, ismerte a helyet. A nagy napon is ugyanúgy történt minden, ahogy szokott: vonat, busz, azután gyalog a nyári melegben.
Újdonság volt, hogy a házban ezúttal otthoni „szagok” várták: a fekhelyét és a takaróját előzőleg biciklivel hoztuk el neki. Este nyöszörgött kicsit, de úgy tűnt, hogy csak az esti séta esedékességéről próbált diszkréten tájékoztatni. A kutyasétáltatást a kert ellenére is minden naposra terveztük, az első séta után, miután visszaértünk a házba, nem láttunk Beiglin semmiféle csalódottságot, amiért már az új otthonunkba kellett hazatérnie. Mindvégig izgatott volt, de egy idő után elfáradt.
Az első éjszaka
Éjszaka helyiségből helyiségbe mászkált megállás nélkül. Nem aggódtunk, hisz bőven lesz ideje kipihenni az újdonság izgalmát. Ha nem tudna aludni, másnap akár egész nap kipihenheti az éjszakát, akkor már a kertben.
Saját fekhelyének hiányában a költözés utáni első éjszaka valószínűleg nehezebb lett volna, de a fekhely a helyén volt, így Beigli tudta, hogy hol kell sötétedés után nyugovóra térnie.
Az első reggel viszonylag lelkes volt, de nem értette a helyzetet. Napközben ugyanazt a viselkedést tapasztaltuk nála, mint akkor, amikor a telekre csak 1-1 nap utaztunk le; jött-ment, felfedezett, de viszonylag elég lassú volt és még mindig értetlenül állt a történtek előtt.
Váratlan fordulat: hirtelen egyedül
Egy nem várt esemény következett be, ami áthúzta a számításainkat. Az első vidéken töltött napunkon meg kellett volna történnie az internet bekötésnek. A szerelők kijöttek és közölték, hogy nem lehet nálunk bekötni az internetet. Mivel távmunkában dolgozunk, nekünk az internet nélkülözhetetlen, ezért Adri anyukája segítségünkre sietett egy átmeneti megoldást biztosító mobilinternettel.
A mobilinternet azonban csak a vonatállomásig jött, így nekünk már a második napon egyedül kellett hagynunk Beiglit az új otthonában (a házban, nem a kertben) egy rövid időre. Mikor visszajöttünk, föl-le szaladt a kertben, nyüszített, ágaskodott és örömében úgy kimelegedett, hogy térdig lógott a nyelve.
Az elkövetkezendő napokban nem tapasztaltunk semmi rendkívülit. Megéltük az első zivatarunkat. Ez sokkal hangosabb, mint a belvárosi társasházakban, ezért Beigli elbújt a fürdőszobában, de egy kis noszogatásra előjött, nem volt semmi komolyabb gond. Őt azóta többször is egyedül kellett hagynunk, amíg bevásároltunk, de minden rendben volt.
Beigli ezután már vidéki kutyaként futkározik, labdázik, jelez minden mozgást a ház körül és nézi minden nap a naplementét, amit azelőtt talán sohasem látott…