Muszáj volt lecserélni a régi cserépkályhát, mert már nagyon el volt használódva. Sokat válogattunk, hogy milyen legyen az új, nem volt könnyű megtalálni a megfelelőt, mert sok adatot kellett áttanulmányoznunk, hogy értelmezhessük összességében a #kályha működését és a fatüzelést.
Budapesten termosztátos cirko gázkazánunk volt, csak egy gombot kellett megnyomnunk, hogy meleg legyen a lakásban. Itt ahhoz, hogy meleg legyen a házban, fát kell vágnunk és meg kellett tanulnunk a begyújtást is, ami sajnos nem csak annyiból áll, mint a filmekben!
A begyújtáshoz nem fogyhat el soha a gyufa, a papír és a vékonyabb ágakból, a szőlő venyigéből használt gyújtós sem. Ha a fa (vagy a gyújtós) friss, vagyis vizes, sajnos nagyon nehezen gyullad meg és kínszenvedés vele befűteni, miközben pulóverben is fázol a házban. Meg kellett tanulnunk azt is, hogy X óránként raknunk kell a tűzre, különben elalszik.
Ezek a nehézségek olyan alapok, amikre városi körülmények között nincs szüksége az embernek, ezért megfeledkezünk róla. A városban kiszolgáltatott az ember, ott akkor van fűtés, ha van szolgáltatás, nem pedig ha magad teremted meg az otthonod melegét! Persze itt is vannak nélkülözhetetlen szolgáltatások: pl. tűzifa házhozszállítás, de arra időben fel lehet készülni.
Végül egy vaskályhát (sparheltet) választottunk üvegajtóval, sütővel és főzőlappal. Úgy néz ki, hogy jól döntöttünk, mert a vaskályha a cserépkályhával ellentétben sokkal hamarabb felmelegíti a levegőt!
A régi cserépkályhával reggelre 15 fokra hűlt a levegő a házban. Kb. 4 óra volt, amíg legalább 5 fokot melegített a levegőn. Az új kályha lényegében azonnal nyomja ki magából a meleget. Reméljük, télen is elegendő lesz, amit nyújt!