Az egyik kedvenc mesénk a Ratatouille. Ennek semmi köze a mondandónkhoz, de azért legyen ez itt feljegyezve. =D
Szóval imádjuk a lecsót, ezért alig várjuk, hogy a természet „legyártsa” hozzá a paprikát és a paradicsomot nekünk, de már nem bírtunk tovább várni, muszáj volt ennünk egyet.
A paprikát és a paradicsomot az elhangzottakkal ellentétben fordítva kell hozzáadni, ahogy a felvételen is történt: először a paprikát kell kicsit „megdögleszteni”, hogy megpuhuljon és csak azután adtuk hozzá a paradicsomot! (Korábban fordítva csináltuk, de az „előszörpaprikás” verzió jobban bejött.)
A hozzávalókhoz elég csak az arányt megjegyezni: mindig a paprika a legtöbb, min. 4-5 db, ehhez kell 2 db paradicsom és 1 db vöröshagyma. A többi szokás és ízlés kérdése. Mi nagyobb adagot készítettünk, ízesítésnek fokhagymát, fűszerpaprikát és sót raktunk bele.
A Wikipedia szerint 2004-ben nem is olyan messze tőlünk, Székesfehérvárott rendezték meg az ország első lecsófesztiválját. Milyen jó buli lenne, ha lecsófesztivált összehozná valaki az olasz paradicsom fesztivállal! Az utóbbi teljesen új értelmet nyerne! =D
A #lecsó eredete vitatott, hiszen alapanyagai a legtöbb országban elérhetőek, így akár a görög saláta, ez is csupán egy „ezvoltitthon étel”, ami világszerte létezik, de mindenhol más. A mi verziónkat a magyar huszárok állítólag csákónak nevezték.
A lecsó maga a nyár az üstben. A lédús paradicsom, az ízben gazdag paprika és a hagyma illatkavalkádja teljesen megvadítja az embert. Amikor kézbesítők voltunk, a belvárosban kegyetlen volt ebédidőben házról-házra járni és szakítani a remény keltette uborkasaláta, vagy lecsó felzabálásának gondolatával. Tisztelet a postásoknak! =)