Pár napja nálunk szállásolta el magát egy kismadár. Sötétedés után érkezik az előtető alá, és ott alussza át az éjszakát. Megpróbáljuk kézhez szoktatni…
Ma van a harmadik napja, hogy észrevettük, ez a kismadár beköltözött az általunk készített előtető alá. Sötétedéskor érkezik, és ott tölti az éjszakát. Természetesen fél tőlünk szegény, figyel, amikor odavilágítunk a zseblámpával, de csak kétszer zavartuk fel, ügyelünk rá, hogy ne ijesszük el őt. A kismadár sem szeretne elköltözni, ha elrepült is mindig visszatért. 🙂
Egyelőre nem tudjuk, milyen madárka lehet, először a múltkori, fáról lepotyogó veréb fiókára gondoltunk, de a képeket nézve ez a kismadár nem veréb. Gyanús, hogy nem-e barázdabillegető, a vöröses farktolla miatt, de mivel még pici, és be van kucorodva a deszkára, nem lehet megállapítani, hogy milyen madárka ő.
A szakik persze biztos rávágnák, de mi még zöldfülűek vagyunk, még csak tanuljuk a természetet. 🙂
Tegnap beugrott, hogy a madáreleség, amit télen a madaraknak vásároltunk a madáretetőbe, egy un. kölesgolyó volt, ami magokból volt összegyúrva. De itthon sajnos csak búzát találtam, és úgy tűnik, az nem érdekelte.
Maradt a légy, amiből hármat kapott éjszaka a madáretetőbe, és ma reggelre el is tűnt mind a három. Remélem, ő csipegette fel, nem nyúlta le másik madár előle. Már várom a ma esti találkozást, nem tudom, kézhez lehet-e szoktatni egy ilyen apró teremtményt. Ma este újra próbálkozom a legyekkel, de közelebb fogom tenni hozzá. Látni szeretném, ahogy megeszi, hogy tudjam, tényleg azt kell neki adni.
Van valakink tippje, milyen madárka ő? Esetleg hogy hogyan tudnám kézhez szoktatni? A reszelt sárgarépát érdemes megpróbálni?