Az erdő szépségét az ember jó esetben csak kapisgálja, de valójában az egyik legjobb mondás, hogy „nem látjuk a fától a zerdőt”. Az erdőt akkor látja és ismeri meg igazán az ember, amikor már nem bírja el a hétköznapok terhét és kétségbeesésében a természethez fordul segítségért.
A természet az egyetlen hely, ahol nincs Internet. Amikor erdőben jársz, végre kilátsz a nap mint nap rád nehezedő adathalomból és a fákkal együtt végre fel tudsz lélegezni. Ekkor jössz rá arra, hogy mi az élet, hogy mi a szép és mi jó neked. Hogy nincs szükséged arra, hogy másoknak megfelelj, hogy mindegy, márkás-e a ruhád, vagy legújabb-e a telefonod.
Aki a természetben jól tudja érezni magát és észreveszi annak szépségeit, boldog ember. Ha le tudod tenni a telefonod, fel tudsz állni a géped elől, boldog vagy! A világ gyönyörű, kérdés, milyenné teszed benne a saját életed?! Az erdőben tudsz örülni egy kis vadvirágnak is, vagy inkább azzal vagy elfoglalva, hogy lemerül a telefonod?