Beigli kiskutyánk ránk hagyta a kutyagallérját. Miközben még mindig kesergünk amiatt, hogy elveszítettük őt, közben a kis gallérja egyike azoknak a minket körülvevő mindenfélének, amik percről-percre felidézik a vele töltött időt.
A gallért ezért eszünkben sincs kidobni a szemétbe, ehelyett inkább újrahasznosítjuk, miközben emlékezünk a boldog pillanatokra, mikor még velünk volt. Az újrahasznosított kutyagallérról pedig évek múlva is ő fog eszünkbe jutni, ahogy szinte mindenről…
A kutyagallér újrahasznosítása
Kétféleképpen is fel tudtam használni a gallért. Amikor épp zajlott a palántázás, tejfölös poharakba ültettem el a paprika-paradicsom magokat, és az első körökben rendszerint elfelejtettem, hogy melyik pohárban mi van. Akkor alkoholos filccel ráírtam kívül, a poharakra, hogy mi van bennük, de ez a legközelebbi alkalommal már nem fedte a valóságot, mivel többször is próbálkoztam, de a tejfölös poharaim száma korlátozott volt.
A többedik ültetésnél épp a kezem ügyében volt a masszív, vízálló kutyagallér, és beugrott, hogy nemrég a vetőmagok jelölésére jégkrémes pálcikákat láttam használni egy blogban. Az nagyon tetszett, de még nem jutottam el odáig, hogy ilyet vásároljak. Most viszont itt volt ez az erősnek tűnő anyag, amiből tartós jelölő pálcát lehet készíteni, csak egy olló és egy alkoholos filctoll kell hozzá. Ezzel védjük a környezetünket, és Beigli ilyen formában is velünk maradhat.
A következő tervem, hogy készítek egy cseresznyemaggal készült kispárnát. A párnahuzat abból a huzatból készül majd, ami Beigli fekhelyének a huzatja volt. A cseresznyemag párna jó az ízületekre, és sok más nyavalyára is!