Említettem a sárgadinnye próbálkozásunkat. Ha jól emlékszem, két sárgadinnye magja lett elültetve, ami mára már igazi erdővé változott. Tudom, nem így kell, de nekünk ez volt az első…
A dinnyét minden este öntözzük, kivéve, amikor eső van, ill. a fogorvos miatti egy hetes hazautazás ideje alatt kimaradt, amikor persze közel negyven fokok voltak. A neten azt írták, hogy a második hajtás után le kell metszeni a dinnyét. Én ettől nagyon óckodtam, de ha így kell, hát így kell, egyik dinnyesoron megcsináltam, hogy lássam a különbséget, és gyűjtsem a tapasztalatokat.
Azt is olvastam, hogy fel kéne futtatni valahova a növényt, és felkötni a dinnyét, hogy ne a földön növekedjenek, de ez a része nem igazán megy egyelőre. Leraktunk néhány karót, és húztunk ki madzagot is, de még nem igazán fedezték fel a „kacsójukkal”. 🙂
Mindenki azzal riogat, hogy ha nem porozzák be a méhecskék a dinnye virágait, akkor nem lesz belőle sok, és nekem kell csinálni a beporzást. Mi makacsul ezt is inkább a természetre akartuk bízni. Szerencsénkre a „dinnyeföldünkön” nagyon sok méhecske dolgozik, nap mint nap látjuk őket.
Megjelentek az első sárgadinnyécskék is a növényeken, amit először nem tudtam, hol keressek és hogy néz ki, de mostanra ez is kitisztult. Íme a bébi sárgadinnye:
Apró, kis bogyó méretű, szőrös dinnyécskék ők, akik ott lapulnak a virágzó növény szárán. Lássuk még egyszer:
Vagyis a dinnyegyerekeket a virágzást követően, a már összecsukódott virágokon kell keresni. Óvatosan a keresgéléssel, mert a növény minden része szúr, a vékony kis tüskék között nyúlkálás nekem mindig kiütést okoz!
A sárgadinnyénk kb. 2 hónapja lett elültetve, a kis dinnyék megjelenéséig a növények több hőségriadót és jégesőt is túléltek, a kánikulában volt, hogy a levelek nappal kicsit megsértődtek, de estére, napnyugtakor észhez tértek mindannyian.
Most itt tartunk, nap mint nap figyeljük a dinnyeerdőt, és minden nap felfedezünk újabb és újabb kisdinnyét, miközben a méhek tovább munkálkodnak a virágzó egyedeken.