Szeretem nézni a lavorba csorgó esővízet, az a néhány perc nyugodt, csendes. Leírhatatlan. Olyan természetes, és tiszta dolog ez, amit még nem rontott meg a vízvezetékek szénaboglya, és az iparosodás. Csak csordogál a zöld környezetben, szerényen, háborítatlanul, mint a patak az erdőkben, ezek afféle relax pillanatok, amit csak mi ketten értünk. …és azt is szeretem, hogy míg a víz a föld alatt szunyókál, 24 órában rendelkezésre áll.
De a tündérmesébe néhány napja belerondított a „Nyugati Boszorkány„, aki nem kímélte a tetőnket és az esővizünket sem. Azt vettem észre, hogy a medencéből vett víz fura, tojásszagú. Mivel a reggeli órákban észleltem a dolgot, először azt hittem, hogy túl korán van még, biztos még nem ébredtem fel rendesen, talán halucinálok. De egy következő alkalommal ugyanúgy éreztem azt a büdöset, egyértelműen a víznek volt ilyen szaga…
Kissé aggódni kezdtünk, nem-e algásodik a medence, ami azért lett volna furcsa, mert tudomásunk szerint eddig nem történt ilyen, és két hónap ittlét után vált szagossá az esővíz.
Utánanéztünk az Interneten, és azt a megnyugtató választ kaptuk a felmerülő kérdéseinkre, hogy mosakodásra, mosogatásra és a ruhák mosására kellemetlen szaga ellenére használható a tojásszagú esővíz, de inni nem szabad belőle, ahogy eddig sem.
A neten van, ahol a vízben oldott gázokkal (főleg a szulfidokkal) magyarázzák a képződött szagot, van, ahol a bitument okolják, ami a zsindelytetőkre jellemző. Az eautarcie.org az alábbiakat írja a szagos vízről:
„Szerves szennyezés esővízbe nemcsak a levegőből kerülhet, hanem a tetőről is. Ilyenek pl. a fa zsindelyekről lemosott illó olajok és és más lebegő szilárd anyagok, amelyek a víznek barna- vagy sárga színezetet adnak. Kátrány, bitumen vagy műanyag tetőről begyűjtött víz, különösen nyáron, gyakran kellemetlen szagú. A benne lévő benzolszármazék anyagok mérgezőek is lehetnek. Szerencsére, koncentrációjuk igen kicsi és orrunk már rendkívül kis mennyiségben észleli ezeket az anyagokat, a veszélyes határérték elérése előtt – legalábbis külsőleges használatra, tehát nem ivásra. Ha gyakorlatilag nincs is veszély, kellemetlen az ilyen illatú vízzel tisztálkodni.”
Mivel az esővizet többé-kevésbé a háztető segítségével gyűjti az ember, a bitumenes tetőzsindely bizony szerepet játszhat az esővíz minőségének romlásában. A mi esetünkben a Nyugati boszorkány július 8-án érkezett és átsöpört egész Magyarországon, országszerte óriási rongálást és pusztítást végezve, aminek sajnos mi is részesei voltunk. A tetőzsindely majd’ felét lecibálta a szél és egy részét áthurcolta a szomszéd kertekbe.
Vagyis a fentiek szerint a tetőn maradt, megtépázott „bitumenes alátétlemez” lehet az oka annak, ami az esővíz szagosodását eredményezte, nem mellesleg a több napos hőségriadót követően. Nem tudom, a másik magyarázatot kizárhatjuk-e, vagyis elégedjünk-e meg ezzel a válasszal, vagy keressük tovább a valós okot a gázok kapcsán?!
Mivel a mocsaras vidékeken képződő szagok nem tojásszagúak, hanem „mocsár-szagúak”, ezért a bitumenes verziót tartjuk valószínűbbnek. Annál is inkább, mert a szagot a tartós kánikula közepette vettük észre, amikor a víz ugyanolyan hideg volt, mint azelőtt. Algásodás esetén véleményünk szerint a víznek is fel kellett volna melegednie és mocsár szagot kellett volna éreznünk.
Mindig élvezem a víznek azt a szabadságát, amit a medencéből történő kiengedésével tapasztalok. Bízom benne, hogy bármi legyen is a szag oka, idővel lecserélődik a vízkészlet és eltűnik a szag. Az okosok azt mondják, szagtalanítani levegőztetéssel és aktív szenes szűréssel is lehet. Mi nem csak szagtalanítani szeretnénk, hanem a szag kialakulásának okát keressük.
Ha bárkinek bármi hasonló tapasztalata van, amit sikeresen megoldott, örömmel vennénk, ha megosztaná velünk a megoldást! Esetleg ha valaki szaki az ügyben, megköszönnénk, ha leírná nekünk, a két probléma közül melyikkel állunk szemben! Előre is köszönjük!