Hihetetlen, mi mindenre tanít a természet! Városiként a hibátlan, szabályos formájú gyümölcsöt kerestük, amin megcsillan a bolt lámpafénye. Míg mi válogattunk a hibátlan és a hibátlan között, addig vidéken a nénikék tinédzsereket megszégyenítő kitartással szüretelték az almát és a barackot.
A nénikék kisnyugdíjából nem telik korszerű gépekre, ami mértani pontossággal szüretel, válogat és porcióz helyettük, így az ő termésük nem volt olyan szép, mint a hipermarketeké. Sőt, itt-ott barna foltocskák őrizték a szedési nehézségek, a fáradtságos munka nyomait, amit ma már legyintve hajítunk a kukába, mondván, hogy „rossz” a gyümölcs.
Pedig az igazi gyümölcsnek íze van, nem makulátlan formája. Az igazi #gyümölcs termesztés mögött fáradtságos munka, emberi erő van, nem robotok. Az igazi gyümölcsöt az igazi emberek értékelik és elteszik későbbre, hogy egy darabja se vesszen kárba. Sőt, vidéken még a „legrosszabb” gyümölcsöt is értékelik és feldolgozzák.
A vidéki jól tudja, hogy milyen, amikor nincs. Tudja, hogy mit jelent télen egy piros alma! ..és még ha nem is makulátlanul piros, foltos ugyan, de vegyszermentes és lédús, tele vitaminnal!
Vidékiként már mi is másképp látjuk. Nem csak a gyümölcsöket, sok egyebet is! Az embert a gólya fák közé hozta, nem betonépületek közé. A fákon alma volt. Az almát akkor még megettük a maga valójában mindenféle felesleges óvatosság, szállítás, gombaírtószer és egyéb nehézség, valamint félelem nélkül.
Igen, más világot élünk. Az is igaz, hogy nem lehet mindent úgy visszacsinálni, ahogy egykor történt. De ne dobd ki a tökéletlen gyümölcsöt! A tényleg rossz, ehetetlen részeket vágd ki belőle, a többit dolgozd fel! Vagy egyszerűen add oda valakinek!