Nyafi, a fekete párduc (fekete macska)

Nyafinak a hangját messziről hallani lehet zárt ajtók mögött. A leggyönyörűbb macska, akit valaha láttunk. Óriási nagy darab, mindig csillog a szőre és mindig nagy a szája. Ha ő ugrálna le a fáról, mint a “napközisek”, lehet, hogy egy gnút ejtene el, mint a zoroszlánok. Szinte biztos, hogy van gazdája, mert nagyon szép és egészséges macska.

Még Budapesten volt egy kocsma az utcánkhoz közel, ami előtt mindig ült egy öreg keverék kutyus, aki várta a gazdáját. Mindegy volt, hogy mikor jártunk arra, a kutya szinte egész napját a kocsma előtt töltötte. A gazdája sem volt fiatal, bottal járó férfi volt. Amikor a kocsmától távol láttuk a gazdit, mindig a kutyával volt.

Egy nap az eb nélkül láttuk a bicegő öreget. Azóta nem ült a kutyus a kocsma előtt. Erről Hacsikó története jutott eszünkbe. A “kocsmás kutya” is megérdemelt volna egy szobrot a közeli parkban. Nekünk mindenesetre jó érzés, hogy néhány óvatos simogatással szebbé tehettük a napjait…

Bár Nyafi egy #macska és nem a miénk, de ki tudja, meddig jár minket meglátogatni. Megörökítettük őt is, hogy legyen, aki emlékszik rá. Bárcsak a “kocsmás kutyust” is megörökítettük volna…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest