A koronavírus (COVID–19) okozta világjárvány idején sem áll meg az élet! Az embereket elkerülve is nap mint nap különböző élményekkel leszünk gazdagabbak. Gyönyörűek a környék gyümölcsfái, a fák mellett elhaladva a méhecskék óriási hangzavarban porozzák a fehér és rózsaszín virágok ezreit a ragyogó napsütésben. A tavaszi szellő időközönként újabb és újabb virágszirmokat szór a lábunk elé, a madarak pedig kergetőznek a fejünk felett.
A szokásos utunkat most másképp kell megtennünk. Kenyeret kéne vennünk, de a saját magunk és mások biztonsága miatt inkább nem megyünk emberek közé. Mehetnénk a boltba, megkönnyíthetnénk a dolgunkat azzal, hogy megvesszük a pékárut, de liszt van otthon, ezért a kenyeret magunk fogjuk most sütni egy darabig. A vásárlásainkat kénytelenek vagyunk még az eddigieknél is jobban lekorlátozni és megpróbálunk megbékélni azzal a gondolattal, mely szerint bizonytalan ideig nem lesz lehetőség sütizésre, narancslére, sőt! Déli gyümölcs biztosan nem lesz mostanában, a kenyérre valók közül pedig azt esszük, ami van.
Nem lesz felvágott, se tea vaj, sőt! Paprika, paradicsom sem. Az is előfordulhat, hogy üresen kell megenni a kenyeret. Ilyenkor sem esünk kétségbe, hiszen volt már erre példa az életünkben. Ilyenkor pitát sütünk a kenyér helyett. (Az ember feltalálja magát, ha hagynak neki időt erre.) Igyekszünk felidézni azokat a történeteket, amiket nagyszüleink osztottak meg velünk a hasonlóan válságos időkből. Tőlük tudjuk, hogy régen milyen értéke volt egy almának, vagy egy szelet kenyérnek, míg mi már narancson és csokoládén nőhettünk fel.
Bízunk benne, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a gondolatokkal és más is ugyanígy, a nagyszülők szavait szem előtt tartva cselekszik. Te meg tudod állni néhány héten át, hogy ne menj az emberek közé? #maradjotthon