Emlékszel még a magyar népmesékre?! Mit szólnál hozzá, ha egy rövid időre benne érezhetnéd magad egy ilyen mesében?! Velence felé bringával ez megtörténhet!
Utoljára akkor érezhettél hasonlót, amikor a Vidámparkban a Mesecsónak bejáratánál megláttad az alvó óriást. A csónak vízen át vezetett el minket a mesék országába, Pázmándon azonban szárazföldön, kétkeréken érkezhetsz meg Arany János Toldijának sorai közé.
A mi korosztályunk bizonyára el is mosolyodik a felismerés pillanatában, amikor megelevenednek előtte az általános iskolában tanultak: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” A falu szélén áthaladó kerékpárút vonalán ugyanis egy nagy méretű faszobor mutatja a Budapest felé vezető utat.
A tekintélyes méretű, segítőkész ember; Toldi Miklós áll fókuszában annak a kerékpáros pihenőhelynek, amelyből sajátos „varázspálcája” segítségével Varga Norbert láncfűrészes faragóművész valóságos mesét fabrikált körénk. Nem, nem elírás! A pázmándi szobrok mind láncfűrésszel készültek!
A szobrok nem csak esztétiusak…
Az eredetileg kerékpáros pihenőhelyet benépesítő figurák szoboregyüttese nem is igazán mesét, hanem karaktereket formál meg Toldi Miklós történetéből, ill. Pázmánd történelméből. A látványos szoboregyüttes nem csak kedves és esztétikus fogadtatására, de segítségére is szolgál a bringásoknak!
A pihenőhelyen egy kerékpártároló farönk várja, hogy bringáink első kerekei felfedezzék testének mély titkait. Ugyanebből a farönkből néhány bagoly is kikukucskál, ők vigyáznak a bringákra, míg te a fedett pihenőhelyre vonulsz üdvözölni az állomás többi szereplőjét, a falu történelmi alakjait.
A pihenőhely bal oldalán egy huszár, jobb oldalán pedig Toldi őriz egy szintén farönkökből készült, árnyékot adó pavilont, amelyet egyszerű tartógerendák helyett további történelmi figurák emelnek a fejünk fölé. Az egész olyan, mintha egy vándor szerepében beléptünk volna a magyar népmesékbe és „vállunkon egy tarisznyával” mi lennénk a legkisebb fiú, aki elment világot látni.
Pázmánd továbbgondolta a vendégszeretet fogalmát. „Jótett helyében jót várj!” – mondta az anyóka, avagy a falu, aki szívesen lát minden olyan bringást, aki a közlekedési szabályok betartásával és a helyi lakosok nyugalmának megzavarása nélkül érkezik ide.
Ez egy olyan különleges és ritka kerékpáros pihenőhely, amely önmagában egy helyi látnivaló a turistáknak. A helyiek mind a három próbatételt kiállták, amikor megpróbálták megfejteni, mi mindenre lehet szüksége egy kerékpáros vándornak, ez az oka annak, hogy egy ivókút és áramforrás is helyet kapott, hogy tölthesd a telefonod. Van még itt egy asztal is padokkal, természetesen faragott farönkből, valamint egy UV jelző, aminek láttán a bringások megtudhatják, érdemes-e elővenni a naptejet az út folytatásához, vagy sem.
Pázmánd mesebeli bringás pihenője valósággal megkoronázza az idáig vezető út festői mivoltát, ahonnan már csak néhány emelkedőre vagy a hűsítő Velencei-tótól és a megérdemelt mártózástól. A tó partján érdemes megvárni a naplementét, mielőtt hazaindulnál és válaszd bátran a vonatot, ha túlságosan elfáradtál, mert a bringázás ma már bátran kombinálható a vonatozással!
A tó mögé bújó nap után rövidesen újra virrad, hogy a holnappal egy új mese kezdődhessen, aminek így vagy úgy szintén te leszel a főszereplője!
Neked is szimpatikus ez a vendégszeretet? Akár bringásként, akár autóval látogatsz el Pázmándra, foglalj szállást a településen! Közvetlen szállásajánlatok és online foglalás itt!