Előítélet amikor nem érdekel a miért, csak a milyen. A milyen kérdésre az esetek többségében gyors, téves, felületes válasz adható. A miért ezzel szemben mindig valakinek a történetét meséli el. A baj csak az, hogy nincs időnk a miértekre, mert elragad az ár és a tömeghisztéria…
Mindenki követett már el kisebb-nagyobb hibát az életében és jól tudjuk, hogy ilyenkor vállalni kell a következményeket. De valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy gondoljuk, hogy valaki mást elítélni mindenféle felelősségvállalás nélkül is lehet, mert a többség úgyis velünk ért majd egyet. A legkönnyebb valakit boszorkánynak kikiáltani, ha nem értjük, vagy nem akarjuk érteni azt, amit tesz.
Sajnos a megosztások virágkorát éljük, amikor imádunk egyik, vagy másik oldalra állni. Sokszor már nem számít, hogy melyik az az oldal, csak forrhasson a vérünk és találhassunk újabb és újabb áldozatot, akit közös erővel ki lehet oktatni és meg lehet szégyeníteni. Ehhez foghatót csak abban a primitív korban tettünk, amikor egy ilyen tömeghisztéria a boszorkányégetéshez és értelmetlen babonákhoz vezetett.
Mind a régi, mind a mai „boszorkányüldözés” elítélendő, ha az ember valamiről keveset tud és úgy ítélkezik. Pláne, ha az ítélet minden árnyalat kizárásával nem lehet más, csak jó, vagy rossz. Az Ütközések c. film profin bemutatja, hogy miért nem különíthető el a jó és a rossz ember. Hibákkal és nehezen gyógyuló sebekkel, de emberek vagyunk. Mi mindannyian…
Nincs jó, meg rossz ember. Körforgás van, amiben mindenkire szüksége van a világnak. Az azonban, hogy a világ milyen, csak rajtunk áll, mert belőlünk tevődik össze!