A faluban ok minden más, mint a nagyvárosban. A legalapvetőbb dolgok egyike, hogy nincs minden sarkon élelmiszerbolt. Helyette egyetlen ABC van, ami méretében töredéke az általunk megszokott hipermarketeknek. A legközelebbi élelmiszerbolt a következő faluban van, kilométerekre tőlünk.
Az itteni ABC kínálata nyilvánvalóan sokkal karcsúbb, mint a nagyoké, de tökéletesen elég. Az üzletbe lépve nem vakítanak meg a neoncsövek fényei, nem frusztrál a sok ember, nem kell százas a kosárhoz, hogy vásárolhassunk és a kínálat is teljesen más, de legalább nem zavarbaejtő.
Egy percig sem tartottunk ettől a nagy változástól, egyszerűen csak elfogadtuk, hogy ez itt másképp működik. Az ABC-n kívül persze vannak helyi termelők, akik havonta egyszer a piacon kínálják portékáikat, ill. ott van például a szomszéd falubeli sajtkészítő, aki hozzánk hasonlóan kilépett a „fejlett civilizációból” és amennyire csak lehetséges, függetlenül szeretne boldogulni.
Hát persze, hogy imádjuk a sajtját! A mi egyik lábunk úgy tűnik, még mindig nem hagyta el Pestet, mert sajnos a haszonállat tartásához mi még túlságosan pesti gondolkodásúak vagyunk. Most még nem tudjuk elképzelni, hogy magunk készítsünk el pl. egy sajt, vagy egyebet, ezért határozottan jól jön néha egy-egy kolbász, mint pl. Gyulabá kolbásza, az igazi „Gyulai”, ami nem gyársoson készül, hanem emberi kéz által.
A városi műanyag ízeket nem nehéz elfelejteni, hiszen a gyárakban a füstölt csak „aroma”, a gyümölcs csak „gyümölcs íz”, a tej csak „tejital”. Vidéken ezek az élelmiszerek nem csupán „optikai csalódások”, hanem igazi, friss, gazdag ízvilágú alapanyagok, amik valami nagyon finom vacsora hozzávalói, akár a videóban látható mindenféle, amik egyike sem bolti, vagy műanyag!