Miért nem változtatunk soha semmin? Mert szeretjük a megszokásainkat. Mitöbb, ragaszkodunk hozzájuk! A megszokás a könnyebbik út és általában az ember szereti mindenben a könnyebbik utat választani.
Pedig a változás mindig hordoz magával valami jót! Gondolj csak egy szellő felkapta apró paradicsommagra! Valahonnan elkerül az a mag, de valahol máshol kibújik a magonc a földből! A világ és a természetes körforgás mindig változással jár. A változás pedig mindig megajándékoz valamivel. Nem szabad az előzőekhez hasonlítgatni, mert azzal elvész az újdonság varázsa! Meg kell látni a jót abban is, ami megváltozott.
A világ egy óriási karácsonyi izzósor, amit ki kell bogóznunk és meg kell találnunk benne a saját fényünket. Karácsonyfa izzókat bogózni senki sem szeret, de amikor sikerül, hosszantartó élménnyel gazdagodunk. Ilyenkor csupán néhány nap áll rendelkezésünkre, hogy a színes fények nyújtotta pozitív érzéseket magunkévá tegyük, mint napelem a napenergiát.
Miután a karácsonyi hangulat egy évre elegendő pozitív energiával tölti fel az embert, „Duracell nyusziként” könnyebb rálelni önmagunkra. Friss élményekkel sokkal nyitottabb és fogékonyabb az ember, ezért a feladatok- és problémák megoldása is egyszerűbb. Ahogy a paradicsommag példánk is mutatja, a változás, vagy változtatás soha nem rosszat jelent, hanem valami újnak a kezdetét. Minden változtatással újabb és újabb élményhez juttatjuk magunkat, akár a fenti kisfilmben.
Élmény a karácsonyfa izzó fénye, élmény a szentjánosbogár lámpácskája és élmény a meleg napfény is, csak észre kell vennünk a fától az erdőt!