Két hét telt el azóta, amióta egy mama macska nálunk helyezte el „gyermekfelügyelet alá” a kölykeit. A gumibogyószörp mellett gyorsan fejlődnek a cukorfajzatok és időközben elkezdték felfedezni Amerikát…
A mama biztosítja számukra a gumibogyószörpöt, azután játék kifulladásig. A mama használati utasítást nem mellékelt, de nyugodtan jön-megy, teszi a dolgát, miközben észre sem vesszük, hogy cseperednek a kicsik…
Érkezésük után egy nappal a macskaházikót (benne a kicsikkel) áthelyeztük egy fedett helyre. Csak mi vagyunk olyan hülyék, hogy órákat szobroztunk a mamára várva, nehogy megijedjen, hogy elloptuk a kisbabáit. Ahogy megjelent, hívtuk és megmutattuk neki az új helyet. Nem volt semmi ellenvetése.
A kicsik már másnap kimászkáltak a házból és önfeledten játszottak. Néhány nap után, amikor egy kicsit felmelegedett az idő, a mama jellegzetes „macska hívószóval” a málnásba hívta őket. Ekkortól fogva ott aludtak, a játék is a málnásban zajlott. Megfigyelésünk szerint ez nem csak helyváltoztatás volt, hanem a bejárható terület kibővítése is. Gumibogyószörp akadt még bőven, így a cicák boldogan hancúroztak a szúrós bokorban.
A következő alkalommal a költözést nem láttuk, csak az új helyszínen bújocskázó kismacskákat. Ezúttal egy vizesblokkban állapodtak meg, ami ilyen kis szőrcsomók számára veszélyes lehet, ezért a veszélyforrást megszüntettük: a ciszterna vízcsövének egyik végét eltorlaszoltuk, a másik végén az esővízgyűjtő hordókat pedig lefedtük.
Folytatódott a játék ezen a területen. A gumibogyószörp még mindig nem apadt el, a kicsik egyre kíváncsibbak, aminek a talajtakaró bokrok látják a kárát. Mostmár sokkal nagyobb területen belül mozognak, mint eddig, kúsznak-másznak, lopakodnak, bukfenceznek és szinte megállás nélkül birkóznak.
Nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan el fognak hagyni minket…