A rántott hús igaz története

Kívül ropogós és szaftos panírral, belül pedig omlós csirkehússal. Minden háztartásban, minden étteremben előforduló hétköznapi étel. Gondolja, aki rántott hús mellett nőtt fel. Vannak dolgok, amik sokkal fontosabbak egy szelet rántott húsnál, ugyanakkor vannak érzések, melyeket kitűnően szimbolizál egyetlen tál étel.

Gyakran jutnak eszünkbe eszünkbe a nagyszüleink, akik megélték a háborút. Vajon számukra mit jelent egy szelet rántott hús? Aztán eszünkbe jutnak a szüleink is, akik egy életen át túlóráztak, hogy mindig meglegyen az étel a családi vacsoránál. Volt is rántott pipihús bőven! Sültkrumplival, vagy krumplipürével és uborkasalátával. Kinek mi a kedvence. Köszönjük nekik!

De valami nem volt jó. Már tizenhét évesen szerettünk volna átlátni a rántott csirkemellen és megismerni a világot a magunk szerény lehetőségein belül. Amikor már keresőképesek voltunk és magunknak készítettük el a rántott szeleteket, akkor sem nyugodtunk. Még külföldre is elutaztunk, hogy megismerhessük, milyen az élet a rántott szeleteken túl. De külföldön is minden kiszámítható. Megetetnek, megitatnak és látszólag mindenki boldog. Vagy mégsem?!

A kétezres évek elején egyre kerekedtünk. Kettőnk testsúlyának össztömege már majdnem 200 kilót nyomott, amikor 2008-ban akaratlanul is véget ért a panírozott hússzeletek időszaka. Habár a válsággal egyáltalán nem volt könnyű megbírkózni, éppen ez volt az, ami tudatosította bennünk, hogy nem kérünk a rántott husiból. Többre tartottuk a világot és a rengeteg lehetőséget, ami alaposan elrejtőzik benne és csak arra vár, hogy felfedezzük!

A 2008-as világválság után is a magunk szerény módján habzsoltuk az életet. 2009-ben már úgy mentünk egy külföldi metál fesztiválra, hogy a fesztivál ideje alatt mindössze a nagymama pogácsáján éltünk. Van aki ezt drámaként fogja fel, de nem éheztünk! Sőt! Bizonyos értelemben az a néhány darab “fesztivál pogácsa” sokkal többet jelentett nekünk, mint a mindig rendelkezésre álló rántott csirkehús, hiszen a pogácsa mellé olyan utazási, zenei és társasági élmények társultak, amiket az asztalnál ülve sosem tapasztal meg az ember.

A világ azt mondja, fuss a megszokott módon a rántott csirke szeletedhez és ha eleget futottál, neked az jár! Már 2008 előtt is rosszallóan néztük, hogyan válik a világ egyre inkább fogyasztói társadalommá, a válság után pedig fokozatosan ébredtünk rá arra, hogy a rántott hús nem boldogít. Kivéve azt az egy napot…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest