A költözés kutyával még bringásként is rém egyszerű dolog, csak az ember szeret bolhából elefántot csinálni. Nem kell hozzá sem multifunkcionális szuperpóráz, sem háromzáras szállítóbox, csak a gazdi és a kutya.
Sokan sokféleképpen költözünk, de minden költözésben van valami, ami közös: az idegesség. A költözés kutyával ugyanolyan, mint minden másik költözés, de a kutya külön figyelmet igényel ilyenkor, hiszen fajtájától függően az egyik órákig is elücsörög egy helyben, míg a másik izgatottan végigkíséri a folyamatot.
A mi kutyánk az utóbbi típus volt, egy hiperaktív beagle (keverék) kutya. Ő az előző költözésünkkor is szüntelen jövés-menéssel próbálta tudtára adni a költöztetőknek, hogy ő a Főnök. Csakhogy a bútorszállítók a második emeletre cuccolták át a bútorainkat egyik lift nélküli házból a másikba és nem hiányzott nekik egy lábatlankodó kutya.
A költözés kutyával akkor a legkönnyebb, ha valaki házon kívül vigyáz a négylábúra, mert akkor elkerülhető minden baleset.
Mi a lehető legkevesebb tortúrát akartuk, ezért lemondtunk mindenről, ami kényelmesebbé tehette volna a „költözést”. Nem vettünk igénybe semmiféle segítséget, autós ismerőst sem kértünk meg rá, hogy vigyen el minket az új helyre, mert magunk szerettük volna megélni az újdonság minden varázsát. Fogtuk a kutyánkat és elköltöztünk vidékre.
Költözésre a legtöbb ember életében ritkán van példa, ezért mindig emlékezni fogsz rá, hiszen ilyenkor alapozzátok meg a jövőtöket. Mi jóformán semmit sem hoztunk magunkkal, de a kutyánk önfeledt futkározása a kertben minden tárgynál többet ért.
Az idővel szükségessé vált tárgyak megvásárlása közös élménnyé alakultak, minden függöny, fogkefe, vagy épp ruhásszekrény újabb és újabb közös élményt jelentett számunkra, ami még szebbé tette a költözés emlékét.
A te kutyás költözésed hogyan zajlott? Voltak nehézségeid? Vidékről költöztél városba a kutyussal, vagy városból vidékre?