Az embernek egy élete van, amit egyes-egyedül ő maga dönt el, hogy kíván leélni. Sokakban nem is tudatosul, hogy ez a döntés a saját kezünkben van. Mi rájöttünk erre. Tudtuk, hogy mit akarunk és soha nem adtuk fel…
A kilencvenes évek végén ismerkedtünk meg és kétezerben már tanultuk a weboldal szerkesztés rejtelmeit. Nem sokkal ezután kóstoltunk bele a távmunka világába is. Ez anno a legtöbb embert kiváncsivá tett és mindenki azt mondta: „de jó nektek!” Igen, jó nekünk, de az éremnek mindig két oldala van és a távmunka árnyoldalát senki sem látta és látja a mai napig.
Elhatároztuk, hogy otthonról akarunk dolgozni, ezért minden döntésünket úgy hoztunk meg, hogy ez lehetővé váljon. Ez folyamatos tanulást és állandó alkalmazkodást kívánt mind az újabb munkáltatók, mind a technika fejlődése felé. Nem ijedtünk meg, kitartottunk az akaratunk mellett és folyamatosan fejlesztettük a tudásunkat munka mellett.
Alkalmazkodás és nélkülözés
Célunk elérése érdekében rengeteg áldozatot kellett hoznunk és hajlandóak voltunk arra is, hogy megtanuljunk nélkülözni. A nehezebb időszakokban alkalmi távmunkákat vállaltunk és online kérdőíveket töltöttünk ki a neten – ez utóbbit évi párezer forintért. Munkaadóink egymás kezébe adva a kilincset használtak ki minket, volt olyan munkahelyünk, ahol a napi bérünk egy buszjegy árát sem fedezte.
Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy erre kevesen képesek, de mi egymásért csináltuk. Azért, mert biztosan tudtuk, hogy együtt szeretnénk új életet kezdeni. 2008 sorsfordító volt az életünkben. Ez az az évszám, amikor a munkahelyünket elveszítettük ugyan, de a saját akaratunkba belefektetett munka eredménye már látszani engedte magát és kezdett beérni a gyümölcse.
Amikor közel a siker
2011-ben már szinte az összes lehetséges grafikonunk emelkedésnek indult és lubickoltunk a sok tennivalóban, amit saját magunknak hoztunk létre. Habár ez az év számunkra a csúcsot jelentette, mégis hamar letörlődött a mosoly az arcunkról, mert a sok igyekezet, az elhivatottság és az odaadó munka szellemi kimerültséghez és pánikrohamokhoz vezetett. Ekkor az életünk 180 fokos fordulatot vett. Mindketten leszoktunk a dohányzásról és sokkal tudatosabban próbáltunk meg élni.
Megtanultuk, hogy semmi sem ér annyit, mint az ember egészsége! Sem a korábban jól fizető munkahelyünk, sem a pénz, sem az idegesség. De sajnos a sors ismét közbeszólt. Miközben a kutyánkat porckorongkopás miatt nap mint nap az ölünkben hordtuk le a másodikról, 2014-ben megtudtuk, hogy egy ritka betegséggel élünk együtt.
2015-ben úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk milyen a csendes és eseménytelen vidéki élet, ami talán mindhármunk problémájának a kulcsa. Fogtuk a bringánkat és a komfortos belvárosi lakásból egy zártkerti üdülőházba „költöztünk”, ahol nincs bevezetve a víz. Öt éve annak, hogy ezzel a hiányossággal is megbirkózunk és nem panaszkodunk, sőt! Még mindig hiszünk magunkban!
Emberi dolgok
Amióta együtt vagyunk, azon dolgozunk, hogy az embereknek valami szépet mutathassunk, bíztatót mondhassunk és összehozhassuk őket. Soha nem bomlasztottuk, hanem építettük a közösségeket, nem politizáltunk és nem kérdőjeleztük meg senkinek a hovatartozását. Továbbra is hiszünk magunkban és a régi mondásban, mely szerint:
„Mindent lehet, csak akarni kell!”
Mi munkát adni sajnos nem tudunk, de ha kérdésed van a távmunka kapcsán, írj nekünk privát üzenetet és segítünk!