Tavaly ilyenkor még meg kellett szenvedni az almafa elvastagodott ágaival, az akkori metszés célja az volt, hogy az eredmény egy valamivel alacsonyabb fa legyen. Ez a fa több okból is nehezen megközelíthető, ezért létráról nem lehet metszeni, de saját biztonságunk érdekében nem is szeretnénk a létrát használni. Tavaly ez a fa még pizzát is termett, amit a fán ettem meg. Soha nem gondoltam volna, hogy idén ekkora változások lesznek a házhozszállításban sajnos úgy rossz, mint jó értelemben is.
A fa alatt egy kisebb „domboldalban” levendulák és kecskerágó bokrok növekednek, az almafa metszése nekik is jót tesz. Tavaly a levendula pl. látványosan megindult, miután több nap érte. (Levendulát ne ültess árnyékos helyre, főleg ne almafa alá!) A kecskerágót hidegen hagyja, hogy mi történik az almafával, de a simogató napsütésnek biztosan ő is örül. Csak esne már egy kis eső! Kecskénk és rágónk nincs, a kecskerágó egy örökzöld növény. Ne kérdezd, miért ez a neve! =D
A tavalyi évhez képest sokkal jobb a helyzet, most vékonyka ágakat kellett csak levágdosni az almafáról. Óriási sárga almái vannak ennek a fának, ősszel kell szüretelni és a termés egész télen kitart. Az egyetlen gondunk a tárolással van. A tárolás során sok alma bebarnul, ezért idén egy rekeszbe egy sor almát fogunk csak rakni, mert valószínűleg az egymásra nehezedő almák súlya okozzák a bebarnulást. Egyelőre az alma elrakása is kihívást jelent a korlátaink miatt, de ahogy eddig megoldottuk, úgy eztán is meg fogjuk oldani! Feldolgozatlanul tesszük el az almát, vagy reszelve, mélyhűtőbe, mint eddig. =)