Idén nem volt jó hangulatú a karácsonyunk, mert megtörtént az, amitől a legjobban tartottunk. Mindketten lebetegedtünk…
Míg Budapesten minden év végén jöttek a megfázásos tünetek és a torokgyulladás, a vidéken eltöltött 7 évünk során eddig egyetlen alkalommal sem voltunk betegek. Emiatt a félelmünk egy lehetséges vírustól sokkal nagyobb volt, mint amikor ez „teljesen természetesnek” számított. A komfort nélküli körülmények tovább fokozták a félelmünket. A láz esetén szükséges hűtőfürdő gondolata, valamint az, hogy mindezt a társasházi komfortérzethez messze nem hasonlítható körülmények között kellene véghezvinni, maga volt a rémálom…
Aztán bekövetkezett. Éppen karácsonykor…
Legújabb tapasztalatunk szerint soha nem kell úgy érezned magad, mint aki nincs biztonságban, hiszen bármi történjék is, a megfelelő időben meg fogod hozni a megfelelő döntést és cselekedni fogsz. Ha ezt nem így gondolod, akkor nem bízol magadban, ami önbizalomhiányra vall.
Amikor az ösztöneink felülkerekednek
Mi abban hiszünk, hogy szükség esetén az egyébként minden lehetséges módon elnyomott túlélési ösztöneink (vagyis az igazi énünk) lép működésbe. A szervezetünk a segítségünkre siet és teszi a dolgát. Ilyenkor önbizalomhiánynak helye nincs. Még akkor sem, ha a fent említett körülmények megnehezítik a gyógyulást. A testünk ígyis-úgyis lépni fog, nem várja meg, amíg gondolataink kibékülnek egymással, hogy cselekedhessünk.
Az ösztön tehát nem kérdez, hanem működésbe lép, ami a csodával határos. De a körülményeken nem változtat. 39 fokos lázunk volt, mellette a nap folyamán többször is szükség van rá, hogy tűzifát cipeljünk be a házba. Az otthon melege itt nincsen magától, vagy gombnyomásra, ahogy a melegvíz sem.
További segítség
A párkapcsolatban az a legszebb, hogy mindvégig tanulsz belőle. Csodálatos dolog, amikor a másik feleden keresztül látod önmagad. Megismered magad egy teljesen új szemszögből. Megtudod, hogy mi mindenre vagy képes és milyen rejtett tartalékok bujkálnak még benned. Már aki hajlandó alkalmazkodni és tenni is a kapcsolatba, nem csak kivenni belőle.
Amíg egy párkapcsolat tart, mindkét fél részéről nagy munka van benne. Közösek a célok, közös a felelősség. Nincs „te dolgod”, meg „én dolgom”. Mi dolgunk van és ezen jóban rosszban osztozunk. Akkor is, ha kiderül egy velünk született betegség, akkor is, amikor ájultan esünk össze az utcán és akkor is, amikor ledönt a láz a lábunkról.
Mindig hallgasd meg a párodat is!
Bármi történik is, hallgasd meg a párodat! Bármikor beszélhetsz teljes meggyőződéssel úgy, hogy közben tévedsz. Ha valaki szarul van, te nála jobban nem tudhatod, hogy mi a jó neki, viszont magára sem hagyhatod a problémájával. Hallgasd meg őt! A párkapcsolat alapja, hogy időt áldozunk a másikra úgy, ahogy azt senki más nem teszi. A kommunikácionál semmi sem lehet fontosabb!
Az anya és a gyermeke a legjobb példa erre. Egy anyánál senki nem tudhatja jobban, hogy mi kell egy kisbabának. Ha a szülő jól neveli a gyermekét, akkor egy láthatatlan köldökzsinór mindig megmarad köztük. Egy jó párkapcsolatban akárcsak a családtagok között, olyan kommunikáció alakul ki, amelyhez szavak sem kellenek. Ez a bizalom betegség esetén nem csak hasznos, de akár életmentő lehet!
A nyolcvan feletti nagypapánk több, mint 60 év házasság után a halálos ágyán is képes volt arra, hogy a nagymamánknak kimondja: „Szeretlek”. Mi sem szeretnénk mások lenni. Az élet értelme adni magadból valami jót a világnak, pl. felelősséget vállalni valakiért, akit szeretsz. Hosszú évek óta vagyunk együtt, mégis előfordulhatnak olyan helyzetek, amiben nem lehetünk elég magabiztosak. Ilyenkor bátran az ösztöneinkre bízhatjuk magunkat. Legyen szó anyai-, vagy túlélési ösztönről, mindkettő értünk kapcsol be a fejünkben ha baj van, akárcsak az automata pilóta a repülőgépeken.
A fenti videóban a lebetegedésünk történetét meséljük el. A szeretet ünnepe nem az értékes ajándékokról szól, hanem arról, hogy bajban sem csak látszólag vagyunk együtt a párunkkal.