Meddig lehetünk empatikusak és mi az a pont, (ha van ilyen egyáltalán), amikor már megbocsátható, hogy a vitapartner nem tudja átérezni a vitatott kérdést?!
Ahogy az ember felnő, egyre inkább belátja, hogy nem körülötte forog a világ. Minél több eseményt tudunk a hátunk mögött, minél több a tapasztalatunk, a társadalmi egyenlőtlenség fogalma is annál inkább kiélesedik a szemünkben. Sajnos az ember mindenáron valami buta versenyként kezeli ezt a kérdést és egymáshoz mérjük a jólétünket, amit valójában lehetetlen összemérni, mert mindenkinek mást jelent a „boldog élet”.
Empátia vs anyagiak
Ha képesek vagyunk a saját problémáinkon túl másét is meglátni, törekszünk rá, hogy mással szemben megértőek legyünk, előbb-utóbb az is felmerül bennünk, hogyan segíthetnénk másoknak? Nyilván mindenkinek a pénz jut először eszébe, de a legtöbbünknek mentálisan van problémája, azaz lelkiekben van hiányossága, nem anyagiakban. Mert a pénz semmit nem ér, ha nincs kivel megosztanod, vagy ha nincs semmilyen visszajelzésed.
Panaszkodás helyett segíteni
Mi is máshogy látjuk, mi is másképp élünk, rengeteg nehézséggel. De létrehoztunk egy YouTube csatornát, ahol az elmúlt nyolc évben nem a problémákra fókuszáltunk, hanem arra, hogy milyen előnyei vannak ennek az életmódnak, amit folytatunk. Beszélhetnénk arról, hogy milyen szörnyű víz, mi több fürdőszoba nélkül élni. Lehetnénk irigyek másokra, akiknek megadatott. Szídhatnánk mindenkit, akinek több jutott. (Azért mi sem vagyunk szentek, de a nyilvánosság is más, mert ott felelősséget vállalsz és példát kell mutatnod.) Egyrészt mindenre van megoldás, másrészt a tartalmainkkal nem hátráltatni akarunk másokat, hanem segíteni akarunk neked és mindazoknak, akik vidékre szeretnének költözni. Ha nekünk megy autó és víz nélkül, akkor neked is menni fog!
Mindenki emberből van, tehát mindenkinek nehéz
Sajnos az a tapasztalatunk, hogy panaszkodásával valahol mindenki meg akarja nyerni a „kinekrosszabb” csatát. A beszélgetőpartnerek kitüntetett figyelmet követelnek és hadvezérként lépegetnek előre a szócsatákban. Céljuk az empátia lenne, de együttérezni olyasvalakivel, aki eleve az ellenségének tekint, hiszen harcba szállt veled…?! A kudarcot megszenvedő hadvezérünk egyszercsak visszahúzódik a védőpajzsnak vélt tömeg mögé és már nem is akar annyira kilógni belőle, mint előtte. Nézzük a mi esetünket. Otthonról dolgozunk, külföldön nyaralunk, koncertekre járunk. Mégis csak addig „dejónektek”, amíg nem téma, hogy nincs víz a házban, vagy amíg nem derül ki, hogy nem minden olyan gondtalan, mint aminek látszik. …és jól tudjuk, hogy mindenkinek megvannak a maga problémái. Kérdés ki mennyire adja át magát a problémáknak? Mi biztosan nem, mert a gondjainkat pozitív energiává szeretnénk változtatni.
A rossz úgy lesz jó, ha teszel érte
Mégsem gondoljuk, hogy nekünk rosszabb. Biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek szüksége van egy-egy bíztató szóra, aminek semmi köze ahhoz, hogy kinek mennyi szar van az életében. A rossz hír az, hogy mindenki érdekből cselekszik, mert pénzből élünk, ami a létfenntartásunk alapja. De akkor már ne azt nézzük, hogy kinek van több, kinek miért jobb, vagy épp rosszabb, hanem csináljuk együtt!
Mindannyian emberek vagyunk. Mindannyian pénzből élünk. Ha mindent megtettem magamért, miért fontos, hogy mi van a másiknak? Miért ne működhetnénk együtt? Ha kedves és segítőkész vagy mindenkivel aki szembe jön, minden meg fog változni körülötted, mert ráébredsz, hogy végeredményben mi számít igazán értéknek és mi az amit a sírba is magaddal tudsz vinni.
Nem a pénzt, hanem az emberséget…