Mindig nagy szeretettel emlékezünk a nagyszüleinkre. Nagymamáink süteményt sütöttek, lekvárokat és szörpöt készítettek, mert ők még ismerték és használták az igazi alapanyagokat. Náluk mindig volt egy tál gyümölcs az asztalon…
Rengeteg filmet láttunk már a sivatagosodásról és egy olyan világról, ahol a talpunk alatt csak homok van, a víz pedig a pénz értékével vetekszik. Nehéz megmondani, hogy mennyi a valóságalapja ennek, de egy biztos: a világ rossz irányba rohan. A gyümölcsökhöz szinte már csak konzervdobozban, vagy zacskóban jutunk hozzá, és ez még pont a jobbik eset a legtöbb „gyümölcs ízű” és „gyümölcsös” feldolgozott termékekkel szemben.
Nagymamák és lekvárok
A mi nagymamáink még őrizték a gyümölcs feldolgozás hagyományát és ezt mi is láthattuk. Anyukáink és nagymamáink mind a zöldséget, mind a gyümölcsöt elrakták télire, majd a család fiatalabbjainak a legnagyobb szeretettel vették elő a spájzból, minthacsak a bűvész húzna elő egy tapsifülest a cilinderéből. Akik ilyen ajándékkal kedveskednek a családnak, bizony helyén van a szívük!
Ma a húsvéti kalácsot és a karácsonyi bejglit már kevés nagymama süti meg, mert a boltba csomagolva is kapható. Szörpöt és lekvárt sem készít senki, mert az időnket pénzre cseréljük, és a pénzből megvesszük a kész lekvárt. Csakhogy a nagymama befőttes üvegén nem kellett keresni, hogy miben van ételszínezék és adalékanyag. A legszebb emlékeink közé tartozik, amikor nagyszüleink otthonát bejárta a készülő málnaszörp, vagy egyik-másik sütemény illata.
A kert ízei pohárban és tányéron
Egy kis boldogságérzetért annyi, de annyi felesleges kört fut az ember, miközben mindvégig ott van a szemünk előtt minden. A gyümölcs nem a boltok polcain terem, hanem a természetben. Szörpöt, frissítő üdítőt, vagy lekvárt pedig bármelyik gyümölcsből készthetsz! Cukor sem kell hozzá, csak a gyümölcs, ami szezonálisan épp beérik. Nem a színe a lényeg, hanem az íze!
Készthetsz pl. bodzalevet, szamóca lekvárt, almáspitét és még sorolhatnánk. A bodza nagyon jól kijön a citrommal, a körte a levendulával, a málna pedig a mentával. Ezek a kerti ízek kedvedre változtathatók és kiegészíthetők, ha ügyesen csinálod, a kertben minden megterem hozzá! Persze mindig lesz egy-egy összetevő, amit a boltban kell megvenni hozzá, de az már tök jó arány az eddigiekhez képest!
Szimbiózisban élni a természettel
Mi városból jöttünk, panelban nőttünk fel, ezért nálunk az üvegtiszta barackdzsem volt a lekvár. Vannak bőven megmaradt hülye szokásaink is, de amióta megkóstoltuk a saját, tartósítószermentes szamóca lekvárunkat, azóta mindig csinálunk, ha van termés. Ritkán szénsavasokat és bolti szörpöt is fogyasztunk, de a kert ízei mindig sokkal jobban esnek!
Persze betonfalak között nem terem sem szamóca, sem málna, amiből szörp készthető. Az ember tápláléka csakúgy, ahogy az állatoké, a fák között keresendő. Ha nincs természet, nincs élelem. Se vidékinek, se budapestinek! Szóval a kérdésre, hogy vajon mi a valóságalapja annak amit a filmekben láthatunk, mindenki döntse el maga…