Azt mondják, az igazi barát olyan, aki a saját életét háttérbe helyezve expressz sebességgel száguld hozzád, ha szükséged van rá. Ezek szerint az önző emberek így látják a barátságot…
A világ nap mint nap azt akarja velünk elhitetni, hogy senki és semmi nem elég jó nekünk, ezért mi az életet mozgató minden apró hajszálérben, még a barátságban is a tökéletességet keressük. A „nagy könyvben” megírtak szerint barátaink minimum a hollywoodi Jóbarátok szintjét kell, hogy megüssék. Miközben ebben a hitben élünk, úgy szállnak el a fejünk felett az évek, hogy észre sem vesszük azokat a személyeket, akik hosszú ideje mellettünk vannak és a barátjuknak tekintenek.
Honnan tudod, hogy ki a barátod?
A legkedvesebb ismerőseink sokadszor neveztek “barátaiknak”, és mi nem értettük, miért tisztelnek meg minket ezzel a hízelgő címmel. Velünk volt a baj, mert a kilencvenes évekből csak haverokról beszélhetünk, akkor és utána hosszú ideig nem tudtuk, mi a barátság. A barátainkról többek között az egyik koncertbeszámolóban is esett már szó, de mindig zavarba jöttünk, amikor a barátság szót le kellett írnunk, szégyenszemre valószínűleg nem is mindig ezt a szót használtuk ilyenkor. Akárhogy is, a 15 év az 15 év és mostmár büszkén írjuk le: igen, ők a barátaink.
Kezdetben a bizalmatlanság indokolt volt, hisz mi még abban az időben nőttünk fel, amikor az emberek személyesen ismerkedtek. Ezzel a társasággal az interneten ismertük meg egymást. Soha nem mértük össze egymás anyagi helyzetét, nem kérdeztük, hogy ki honnan jött, mert volt bennünk valami közös: a zene. A zene egy teljesen más dimenzióba visz, ha érted is amit hallgatsz, nem csak hallgatod. Ez történt velünk. Nem kisajátítottuk, hanem megosztottuk egymással a zene okozta örömünket. Hasonló érzések találkoztak, így vált ez az ismeretség észrevétlenül barátsággá.
A második évtizedet tapossuk együtt. A barátság három alappillére a kölcsönös elfogadás, a bizalom és a kitartás. Egy több éve tartó kapcsolatba így vagy úgy időt és energiát kell fektetni, nem lehet csak úgy “összedobni”. Azt mondják, lakva ismerszik meg az ember. Ennek 2008-ban tettünk eleget először. Egyből mélyvízbe ugrottunk, mert akkor még úgy utaztunk együtt egy külföldi fesztiválra hogy addig mindössze egyszer találkoztunk személyesen, egyébként csak az online fórumról ismertük egymást.
Nem vagyunk napi kapcsolatban, ennek ellenére a tudat, hogy mindig lehet valakire számítani, az egyik legértékesebb dolog a világon! A házibuli szórakoztató dolog és jó feszültségoldó, de a társaság nem ragadt meg ennyinél. Kirándultunk, sütögettünk együtt, színes és változatos programokban vettünk részt együtt. Sokszor sírtunk egymás vállán, vagy örültünk egymás sikerének. 15 év úgy eltelt, hogy észre sem vettük. Mi okunk van ezek után vitatni, hogy mi az a barátság?!
Tanulj a hibánkból! Ahelyett, hogy valami álomképet kergetsz, vedd észre a valóságot! Vedd észre, hogy ki az, aki ki meri mondani, hogy számítasz és aki évek óta kitart melletted! Higgyél a barátságban, önmagadban és az emberekben!