A kilencvenes évek gyermekeiként szerencsések vagyunk, mert az ország határai épp a kamaszkorunk előtt nyíltak ki. Akkor léptünk a tizenéves korunkba, amikor már volt Barbie baba és színváltós autó és vasárnaponként Disney délutánt nézhettünk a kábeltévén.
A rendszerváltás sok változással járt. Az egyik ilyen az volt, hogy angol és német nyelvet tanulhattunk az iskolában, aminek néhány éven belül már közösen vehettük hasznát külföldön. Miután az első külföldi nyaralásunk jól sikerült és életreszóló volt, szerettük volna megismételni, de akkor már a tengerpartot is belekalkulálva. Így történt, hogy Erdély mellett a romániai Mamaia tengerpartjára is eljutottunk.
Az első közös tengerparti élményünk
Vonattal mentünk, családosan. Nem volt még internet, ezért egy mai „felkészült” induláshoz képest teljesen ismeretlen volt minden, ami ránk várt. Nem foglaltunk előre szállást és nem voltak meg a hely GPS koordinátái sem.
Thomas: Szép hegyvidéki tájakon haladtunk. A vasút kétszer is áthalad a Duna felett, ebből tudtuk, hogy közelítünk a tengerhez.
Hosszú, hosszú órák teltek el, amikor a vonatról végre láthattuk a tengert, de még nagyon messze voltunk a célállomástól, Mamaiától. A vonatról egy szántóföldek pusztaságában szálltunk le, alig akadt árnyék. A sínekre merőlegesen elindultunk a tenger és a „civilizáció” irányába. Jó sokat kellett gyalogolnunk a tűző napon, hátunkon az egy hétre szánt cuccokkal.
Amikor beértünk az üdülőhelyre, még nem jött el a teljesen feloldódás érzése, hiszen keresnünk kellett egy szállást, ami sajnos elég kilátástalan volt, mert minden hely tele volt. Végül a nagy hátizsákokkal beültünk egy étterembe. Miután megebédeltünk egy árnyékos helyen, minden könnyebbnek tűnt. Hirtelen szállásunk is lett.
A tengert közelről életünkben először megnézni és a saját bőrünkön érezni már csak sötétedés után tudtuk. A legjobban mindannyian arra voltunk kíváncsiak, hogy „Tényleg olyan tiszta a víz, mint a filmekben?!”
Tényleg olyan tiszta volt! Belegyalogoltunk bokáig és nem hittünk a szemünknek! Egyetlen fűszál, egyetlen növényfoszlány, semmi nem volt a vízben, csak a kristálytiszta tengervíz.
Adri: Hirtelen megállt az idő és úgy éreztem, mintha körülöttem forogna a világ.
A tengeri homokot a tenyerünkben megvizsgálva látszott a homok összetétele, vagyis a kagylótörmelék, ami jókora részét képezte a homoknak. A part már üres volt, a strandolók már az éjszakára készülődve behúzódtak a közeli étterembe, vagy visszatértek a szállásukra.
Tengerfenék alatt a talpunkkal megvártuk, amíg teljesen besötétedik, hogy ezen az éjszakán a szállodában már a friss tengeri élménnyel hajthassuk álomra a fejünket. Az első tengerparti élményünk csodálatosra sikerült, de hamarosan jött a feketeleves…