
2015. Szeptember 26-a van. Az elmúlt napokban sokat esett az eső és az előttünk álló jónéhány napra is eső várható. Több, mint egy negyed éve kitartunk a falusi élet mellett.
Véget értek az igazán meleg nyári napok, átlagban 20 Celsius fok körül alakul a hőmérséklet. Nem mondom hogy fázunk, de a szomszédok közül van, aki már fűt. A kőépületek előbb áthűlnek, itt a faházban jelenleg még nincs szükség a fűtésre.
Ahogy hűl le az idő, megtapasztaljuk a vidéki őszt, ami közel sem olyan vészes, mint amennyire tartottunk tőle. Előfordul, hogy reggel a lábam picit „cidrizik” a takaró alatt, de ez rövid ideig tart, mert olyankor már úgyis fel kell kelni. Napközben néha áthűlnek a végtagjaink, de ez sem vészes, hiszen akad itt munka bőven, ami megmozgat és máris bemelegszünk.
Egyedül Beigli kutyánkért aggódunk, amikor a kertből visszaérve „kocsonyázik”. Séta után a saját kutyatörölközőjével megtöröljük őt, azután a fekvőhelyén betakarjuk a tappancsos kutyatakarójával.
Életünk első begyújtása
Ma leteszteltük a fatüzelést. Soha nem csináltunk még ilyet, ezért fogalmunk nem volt az egészről. A neten olvasottak és a mástól kapott infók alapján nekiláttunk. Thomas kitakarította a hamut a cserépkályhából, ami egy sparhelt is egyben. Ezután kb. ujjnyi vastag fákat raktunk a tűztérbe, ami hihetetlen meleget teremtett kb. 1-2 órán belül.
Nehéz lesz megszokni azt, hogy a tűzbe kell nyúlni a tűzifa megfelelő berakásához a tűztérbe, de ezt leszámítva nagyon tetszik a fatüzelés. Meglepően nyugtató dolog, egyáltalán nem olyan félelmetes, mint amire számítottam. Ezzel tovább él bennünk a remény, hogy túl fogjuk élni itt a telet…
Sokan nem hittek abban, hogy a budapesti komfortból ilyen félnomád körülmények között képesek vagyunk itt maradni. Azért beszereztünk egy norvég elektromos radiátort, amit vészhelyzetre tartogatunk.